Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 43 amelyek többnyire a firenzei aranyat igyekeztek másolni, és ezért az értékük is azonos vagy igen hasonló volt. Ilyen volt többek között az 1284 óta vert velencei dukát. Az új itáliai aranyak 1300 körül már sokfelé forogtak Európában, és mi sem volt természetesebb a pápai követek és tizedszedök számára, mint hogy elszámolásaikat már ekkor forintban vezessék. Magyarországon az aranypénzverést I. Károly honosította meg, oly mértékben követve a firenzei mintát, hogy új pénze ezekről kapta a florenus nevet is. A magyar verésü aranypénz első említése 1326-ból morvaországi forrásban maradt fenn, de hamarosan itthon is megszokott fizetőeszközzé vált. A 16. században és később egy budai márkából 69 darabot vertek 23 3/4 karát (0,98958) finomságban, és ezt szokás alapul venni a 14. századi aranypénz súlyának meghatározásában is. Ezért a mindenkori aranyforint teljes súlyát Hóman óta általában 3,5585 g-ra (1/69 budai márkára) teszik, a színsúlyát pedig 3,5214 g-ra.5 5 1350 tájáig a forinthoz hasonlóan értékmérő funkciót is betöltött a csehországi nagy ezüstpénz, a „vastag dénár" (denarius grossus), röviden grossus, azaz garas. Ezt az újfajta nehéz, a forinttal nagyjából azonos súlyú ezüstérmét II. Vencel 1300-ban kezdte veretni Firenzéből hozott pénzverőkkel.56 Magyarországra a garas a Szepesség felől nyomult be 1310 után és az 1320-as évekre elterjedt az északkeleti megyékben, majd hamarosan szinte az egész országban.5 7 A garas súlya azonos nagyságrendű volt a forintéval, pontos meghatározása azonban nem problémamentes. Hómannak nem sikerült helyesen megállapítania, ami a módszerét tekintve nem is csoda. A fennmaradt többezer példány átlagsúlyához (3,68 g) önkényesen hozzáadott 5%-ot,5 8 és az így kapott, szükségképpen egészen hozzávetőleges számmal a továbbiakban mint pontos értékkel (3,8354 g) számolt. A pénzláb ekképp történt megállapítása során azt az eredményt kapta, hogy egy prágai márka 15 latos ezüstből 66 garast vertek, de hogy miért éppen annyit, arra nem próbált feleletet adni.5 9 Nem megnyugtatók azok az — egyébként egymásnak ellentmondó — eredmények sem, amelyekre az újabb cseh történetírás jutott.6 0 Valószínűleg közelebb jutunk az igazsághoz, ha a garas ezüstértékét a korabeli adatokból közelítjük meg. Emlékezzünk rá, hogy a 14. század első felében négy 55 Hóman: PT. 98-99, 407-408; Hóman: KR. 85-87; Kováts Ferenc: Pénzérték és kamatszámítások. In: MZSO. IV. 440; Huszár Lajos: A budai pénzverés története a középkorban. Bp. 1958. 32-33, 52-57, 72-75. Különvéleményt képvisel Pohl Artúr (Zsigmond király pénzverése [1387-1437]. Numizmatikai Közlöny 66-67 [ 1967-68] 68), aki szerint az Anjou- és Zsigmond-kori aranyak színsúlya 3,51575 g volt, a Zsigmond- koriak teljes súlya pedig 3,5723 g. 56 Poíváf i.m. 41-45: Hóman: 388. 57 Kováts Ferenc: Magyar pénzforgalom az Anjouk korában. I. Numizmatikai Közlöny 25 (1926) 94. 58 Egy a numizmatikában elterjedt becslés alapján, amely szerint a fennmaradt példányok átlagsúlya kb. ennyivel szokott könnyebb lenni a ténylegesnél. 59 Hóman: PT. 388 skk. 60 Posváf (i. m. 43) a garas eredeti súlyát kb. 3,9 g-nak állítja, míg F. Graus (Die erste Krise des Feudalismus. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 3 [1955] 561) szerint 3,62 g nyerssúlyú és 3,237 g színsúlyú volt. Egyik érték sem felel meg kellő pontossággal a fennmaradt korai garasok 3,68 g-os átlagsúlyának.
