Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
470 BOROS ZSUZSANNA napok óta, hogy kormányában kisebbségbe került. Vázoltuk már azokat a körülményeket, amelyek — néhány kivételtől eltekintve — a harc folytatásának híveit is passzivitásra, némaságra kárhoztatták. Az erő, a kezdeményezés mindenképpen a másik tábor kezébe került — ha esetleg nem is rendelkeztek számszerű többséggel a kormányon belül. S hamarosan kiderült: nem csupán abban különbözött a vélemény: fegyverszünetet kell-e kötni Hitlerrel? Egyelőre — a minisztertanácsi ülésen — Lebrun elnök nem fogadta el Reynaud lemondását. A miniszterelnök ismét tárgyalt a két ház elnökével, Herriot-val és Jeanneney-vel, akik kitartásra bíztatják ugyan, de hathatós támogatást ők sem tudtak ígérni. A korábban felmerült tervet: hívják össze az országgyűlést, most sem támogatják. Lebrun elnökre bízzák a döntést, „ez az Ön dolga" — mondja Herriot17 -, a két ház elnöke nem lépi túl szigorúan vett alkotmányos jogaikat: őket csak meghallgatják a miniszterelnök személyét illetően'1 8 Herriot és Jeanneney magatartása is jól példázza, hogy a fegyverszünetet és Reynaud lemondását ellenzők, a nem túl erélyes verbális ellenvélemény-nyilvánításon túl beletörődtek az eseményekbe. Egyikük sem kezdeményez, se nem tiltakozik, de nem is szólítja fel senki őket határozottabb kiállásra. A képviselők meghallgatásának hiányában pedig nagyobb szerepet játszhattak volna a képviselőház és a szenátus elnökei. Ezek után az államfő, a június 16-i, délutáni minisztertanácsi ülést követően elfogadja Reynaud lemondását, és (a Reynaud által is javasolt) Pétain marsallt bízza meg kormányalakítással. A III. Köztársaság történetében páratlan dolog: Pétain kész kormánylistát húz elő a zsebéből! Az aznap estére összehívott minisztertanácson — már az új kormányfő elnököl. Az angol kormány elnöke pedig az elindulása előtti utolsó percben kapja a hírt: ne induljon Concarneau-ba, mert nem lesz kivel tárgyalnia. Az új kormány 16 minisztere és két államtitkára közül 11a réginek is tagja volt, s már ez a tény is bizonyító erejű a korábbi erőviszonyokat illetően. A hiányzók közül mindenekelőtt a volt hadügyi államtitkárt, de Gaulle tábornokot kell megemlíteni. Az újak közül Weygand tábornok a nemzetvédelem élén, Darlan tengernagy a haditengerészet feje, s az egyelőre minisztertanácsi államtitkári posztot betöltő Alibert játszott az utóbbi napokban, s játszik még a továbbiak során is fontos szerepet. Pierre Laval egyelőre nem kap helyet a kormányban. A külügyminiszterségből „kifúrták"; s egyelőre még vannak, akik tartanak fennen hangoztatott angolellenességétől. (A külügyminiszteri tárcát Paul Baudouin tartotta meg.) A felkínált igazságügyi tárcát pedig Laval nem volt hajlandó elfoglalni. Csak nyolc napot kell még várnia, s miniszterelnök-helyettes, és nemsokára Pétain utódja lesz. Leon Blum, a szocialista képviselőcsoport elnöke hozzájárult, hogy a kormányban két szocialista is helyet kapjon (Rivière és Février). Az első világháború ünnepelt had-17 Herriot, Edouard: Episodes 1940-44. Paris, 1950. 74. H. Michel azt írja ugyan, hogy a házelnökök hozzájárulásukat adták Pétain miniszterelnöki kinevezéséhez, de ezt a szerző valószínűleg elfogult memoárokból merítette (La Deuxième guerre mondiale 1968, 151.)
