Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
A III. KÖZTÁRSASÁG ÖSSZEOMLÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 471 vezére vezetésével megalakult kormány éjfélkor, a franciaországi spanyol nagykövet közvetítésével a németekhez fordult: milyen feltételek mellett kötne fegyverszünetet Franciaországgal?1 9 2. Franciaország helye a hitleri élettér-koncepcióban Hitler háború előtti és alatti külpolitikai elképzeléseiben a Franciaországgal kapcsolatos tervek csak másodrendű szerepet játszottak. Természetesen, mint a német jobboldal hagyományait is folytató politikusnak — közvetlenül a háború után — a versailles-i békerendszer szétzúzása, s ezzel kapcsolatban az „örökös ellenféllel", Franciaországgal való leszámolás, az általa 1918-ban visszaszerzett Elzász-Lotharingia megkaparintása is szerepelt céljai között — s ezeket a célokat a tőle szokásos erőszakkal követelte már akkor is. Azonban a hitleri élettér-koncepció „csak" kiiktatandó akadályt látott nyugati szomszédjában, amely meggátolhatja a Lebensgrossraum létrehozását. S bár az első világháború lövészárkaiban eltöltött idő mély nyomokat hagyott Hitlerben, 1924-re a Mein Kampf első kötetében a Franciaország elleni háború szükségessége háttérbe szorul az új koncepció, a keleti — a Szovjetunió felé történő — terjeszkedéssel szemben. A kívánt szövetségi rendszer az érdekek elhatárolására és a Franciaországgal való ellentétekre épült volna, s ehhez Olaszország és Anglia kínálkozott szövetségesül. Franciaország azonban „halálos és kíméletlen" ellenség, mert szintén európai szupremáciára, valamint Németország balkanizálására törekszik. Ez az ellentét Hitler szemében mégis hát-I térbe szorult, s csak annyiban volt fontos, amennyiben éppen a franciák európai uralmi törekvései teszik elérhetővé Németország számára majd Angliát és Itáliát, mint szövetségest. S ahogyan mind teljesebbé válik a hitleri külpolitikai koncepció a Mein Kampf 1927-ben megjelent második kötetében: a „terület és a lakosság számának összhangba hozatala", úgy süllyed még inkább háttérbe a versailles-i békerendszer egyszerű revíziója, s ezzel összefüggésben a hitleri Európában betöltött » későbbi francia szerep kulcsa ilyen összefüggésben rejlik: Franciaország nem jelentett önálló hadicélt, csak megszüntetendő, kiiktatandó akadályt az élettér megszerzésének útján. Az ellene való háború napirenden maradt, mert Franciaországnak a „hátvéd" szerepét kell betölteni a távolabbi célok felé vezető úton. Figyelmeztet is Hitler: „Franciaország megsemmisítése csak eszköz"2 0 , s ezáltal lehet véget vetni a két ország közötti vég nélküli és steril harcnak. A területi revízió, a versailes-i 19 Az eseményekkel már egyidőben is használt (pl. Jeanneney naplójában), s a későbbi visszaemlékezésekben váltakozva szereplő „béke", „különbéke", illetve fegyverszünet kifejezések ellenére egyértelmű, hogy fegyverszüneti feltételekről volt szó. Valószínűnek látszik, hogy a spanyol nagykövet, Leqerica — aki a közvetítő szerepét játszotta — félreértése okozhatta a későbbi vitákat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy — legalábbis gondolatban — a Pétain-kormány gyors békekötésre számított. A későbbiek során a németek is számoltak egy ideig az esetleges békekötéssel. Miután azonban Anglia térdre kényszerítése elmaradt, és Hitlerék kidolgozták a keleti hadjárat tervét, a francia-német béketervezetek végleg a süllyesztőbe kerültek. (Ld. erről Jacket, Eberhard: Frankreich in Hitlers Europa, Stuttgart, 1966.) Francia fordítása: Pais, 1968. 20 Idézi a Mein Kampf II. kötetéből Jäckel, (1968) 35.
