Századok – 1990
Közlemények - Boros Zsuzsanna: A III. Köztársaság összeomlásának előzményei. Az 1940-es francia–német fegyverszüneti egyezmény III–IV/462
A M. KÖZTÁRSASÁG ÖSSZEOMLÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 469 francia flottát azonnal — a tárgyalások megkezdése előtt — angol kikötőkbe vezénylik, Anglia hozzájárul a tárgyalásokhoz. 4 Az angol-francia, illetve német-francia viszony egyik kulcskérdése volt a háború során mind ez ideig érintetlenül maradt jelentős francia hadiflotta. Érthető a németektől fenyegetett Anglia páni félelme a flotta német kézre kerülésétől. Franciaország számára — legalábbis a fegyverszünetet ellenzők szemében — a harc Észak-Afrikában való folytatásának elengedhetetlen eszköze volt a flotta, de a tárgyalások megindítását szorgalmazók sem mondhattak le egykönnyen egy ilyen ütőkártyáról. Az angol feltétel elfogadhatatlan volt tehát. Francia részről visszautasításra azonban nem is kerülhetett sor, sőt, hivatalos formában a kormány tagjai tudomást sem szereztek az angol válaszról, mert az angolok — átadása után — azonnal visszavonták, s az angol-francia unió tervével helyettesítették.15 A két kormányfő rövid telefonbeszélgetésben találkozót beszélt meg másnapra Concarneau-ba. Erre azonban sohasem került már sor. A Reynaud-kormány utolsó minisztertanácsi ülése aznap délután elvetette az unió tervét, és ragaszkodott az előző napon Chautemps által felvetett javaslathoz. Az unió tervétől megdöbbent miniszterek közül Chautemps azzal érvelt, hogy Franciaország Anglia domíniumává válna, ha a tervezetet elfogadná. Baudouin külügyminiszter a tours-i csúcstalálkozóra hivatkozott, úgy értelmezve Churchill szavait, mint a fegyverszúnetkötésre való felhatalmazást. A francia miniszterek közül — Reynaud miniszterelnökön kívül — a két konzervatív, nacionalista politikus — a háború folytatásának talán két legelszántabb híve — Georges Mandel és Louis Marin támogatták az unió tervét. A váratlanul, minden előkészítés nélkül bemutatott unió-terv nem is számíthatott más fogadtatásra. De a lényeg az volt: a béke hívei, akik túlnyomóan angolellenesek is voltak, határozták már meg Franciaország politikáját. Már csak az utolsó lépés volt hátra. A viharos minisztertanácsi ülésen Reynaud megint érezte: kisebbségben van. Szavazást nem mert javasolni. (Ez egyébként nem is volt szokásos a minisztertanácsi ülésen, de az adott helyzetben, a kérdések súlyára való tekintettel erre sor kerülhetett volna.) Az utólagos becslések, számítások, a memoárok azonban nem szolgálnak egyértelmű bizonyítékkal. Többször elhangzott az az érv, hogy ha szavazásra kerül sor, Reynaud többséget kapott volna.1 6 A szavazással egyenértékűnek tekinthető Reynaud lemondása. Nyilvánvalóan nem csupán szubjektív érzése volt már 14 Az egy-két órával később érkezett második ajjgol távirat felszólítja a francia kormányt, hogy a fegyverszüneti feltételek kézhezvételekor konzultáljon az angol kormánnyal, és újra figyelmeztet, hogy a flotta sorsa vitális kérdés mind Anglia, mind Franciaország számára, végül pedig a francia légierő Észak-Afrikába küldését javasolja. A szenzációs terv kidolgozásában (amelyről Reynaud el sem akarta hinni, csak Churchillnek személyesen, hogy angol jóváhagyással készült), francia részről de Gaulle és Monnet veitek részt. Sebtében összeállított tervezet volt, amelynek értelmében „Franciaország és Nagy-Britannia nem képeznek ezentúl kél nemzetet, hanem „egy és oszthatatlan francia-brit nemzetet". Az elkészítendő alkotmány az Unió gazdasági és pénzügyi politikájának, valamint védelmének ellátására közös szerveket hoz majd léire. A két ország lakói kettős állampolgárok lesznek, s az Unió minden erőforrását a háború folytatásának szolgálatába fogja állítani. (Bonncfous, i. m. 226.) '6 Például Aron i. m..
