Századok – 1990
Közlemények - Szinai Miklós: Az első Teleki-kormány megalakulása. 1920. június 26–1920. szeptember 15. III–IV/423
AZ F.LSŐ TELEKI-KORMÁNY MEGALAKUIÁSA 435 ambíciói 1920 nyarán nem irányultak a miniszterelnökségre, a kormányválság során csak a földművelésügyi tárcát akarta Rubinektől megszerezni, hogy saját földbirtokreform-javaslatát vigye keresztül. Hiába hozott a két párt közös vezetőségi ülése július 6-án a fúziót elvető határozatot, Horthy előző nap Nagyatádi Szabónak és Dömötörnek kifejezte kívánságát az egységes kormányzópárt létesítésére,4 9 és a közös vezetőségi ülés után rögtön Nagyatádi Szabó és Dömötör rohantak Horthyhoz, hogy biztosítsák: ők a fúzió mellett vannak.5 0 Dömötör közben Gömbössel konspirált5 annyira, hogy a belügyminiszter ellen saját pártjában ezekben a napokban „elmérgesedett hangulat alakult ki"5 2 pártbontó tevékenysége miatt. Rubineket és Haliért tehát az a veszély fenyegette, hogy ha nem mennek bele a fúzióba, Nagyatádi Szabó és Dömötör vezetésével a kisgazdapárti és kereszténypárti képviselők jelentős része a disszidens csoporttal együtt — a hátuk mögött — megalakítja az új kormánypártot, és sem kormányzópártjuk, de még miniszteri tárcáik sem lesznek, és ráadásul Rubinek tervezete helyett Nagyatádi Szabó reformjavaslata valósulhat meg. Ha a két pártvezér befolyását, vagy legalább annak maradványait meg akarta tartani, a fúzió keretein belül kellett azt megkísérelniök. Végül az utolsó napokban Horthyék a bonyolult, de a magyar ellenforradalom számára pilanatnyilag sokat ígérő külpolitikai viszonyokra való hivatkozással is nyomást gyakoroltak a pártok vezetőire. A francia-magyar tárgyalások újabb fontos szakasza5 3 egybeesett a kormányválság akut, júliusi szakaszával. 49 Új Barázda, 1920. július 6. 50 Új Barázda, 1920. július 7., Pesti Napló, 1920. július 8. 51 Szózat, 1920. július 8. 52 Új Barázda, 1920. július 8. 53 Utalás a tanulmány első részére, a kormányválság kezdete és a francia-magyar tárgyalások első válságos időszaka összefüggéseinek elemzésére. Az első világháborúban győztes Franciaország 1920 tavaszán, nyarán még nem alakította ki hosszabb időre szóló kelet-európai politikáját. A francia külpolitikában 1920-ban még két irányzat küszködött egymással: a royalista, a nagyipar jelentős részeivel és a konzervatív vezérkarral kapcsolatban álló Paléologue és a republikánus Berthelot irányzata. Az előbbi a katolikus lengyel-magyar-osztrák-bajor vonalat favorizálta, Berthelot Csehszlovákiára s a későbbi kisantant államaira akarta építeni a térség francia szövetségi rendszerét. Az 1920 áprilisában kirobbant lengyel-szovjet háború inkább Paléologue törekvéseinek kedvezett. 1920 márciusában Berthelot helyett ő lett a francia külügyminisztérium főtitkára. Ő kezdeményezte 1920 áprilisában — tehát még a magyar békeszerződés aláírása előtt — a franciamagyar tárgyalásokat, amelyek tavasszal és a nyár folyamán erősen függtek a lengyel-szovjet front hadieseményeitől is. A franciák — a gazdasági tárgyalásukat vezető Saint-Sauveur gróf —, 99 évre bérbe akarták venni az egész magyar vasúti közlekedést és a dunai hajózást, kérték a magyar részvételt vagy támogatást a lengyelek részére a Szovjet-Oroszországgal folytatott háborúban. A magyar fél a békeszerződés feltételeinek enyhítését, jelentős területi korrekciókat remélt. A tárgyalásokra lásd: Ormos Mária: Francia-magyar tárgyalások 1920-ban, Századok, 1975. 5-6. sz. 904-952. old., Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918-1920. Kossuth K. Budapest 1983., Ádám Magda: A kisantant, Kossuth K. Budapest 1980., Ádám Magda: A két királypuccs és a kisantant, Történelmi Szemle, 1982. 4. sz. 665-714., Somogyi Erika: Magyarország részvételi kísérlete az 1920-as lengyel-szovjet-orosz háborúban. Történelmi Szemle, 1986. 2. sz. 313-324., Hans Haas: Henry Allizé und die österreichische Unabhängigkeit, In: Austriaca, Nov 1979. 241-288.
