Századok – 1990
Közlemények - Szinai Miklós: Az első Teleki-kormány megalakulása. 1920. június 26–1920. szeptember 15. III–IV/423
434 SZINAI MIKIjÓS Gömbös fúziót követelő június 29-i cikkére rögtön reagáltak a nagy pártok vezetői. Július 1-én Haller, július 3-án Rubinek utasítja el a fúzió gondolatát.4 3 Az Új Barázda július 2-i, 3-i és 4-i számában egymás után megismétli, hogy a kisgazdapárt, mint a nemzetgyűlés leghatalmasabb pártja feltétlenül kívánja, hogy az ő soraiból kerüljön ki az új kormányelnök. Ezután a két kormánypárt közös vezetőségi ülésén, július 6-án egyértelműen elvetik a fúziót, és a koalíciós kormányzás fenntartása mellett foglalnak állást.4 4 A pártok és Horthyék birkózásában a pártok elutasító magatartására adott közvetlen válasznak kell tekinteni, hogy a kormányzó a következő nap, július 7-én mégis a fúzió programját képviselő Bethlent dezignálta miniszterelnöknek. Még július 8-án és 9-én is, Bethlen kormányzói megbízása után is az a véleménye Rubineknek, hogy a kisgazdapárt nem zárkózik el az egységes kormányzópárt eszméje elől, de csak úgy, ha a többi párt csatlakozik a kisgazdapárthoz, amely sem jellegét, sem programját nem adja fel, sőt, nem is módosítja.4 5 „Ezek után — írták az Új Barázdában — politikai körökben nincsenek sok bizalommal Bethlen vállalkozása iránt."4 6 És „ezek után" alig 24 órával a két párt egyesült. Július 10-én közölték a lapok, hogy a két nagy párt fúziója „Egyesült Nemzeti Keresztény Kisgazda- és Földművespárt" névvel létrejött.4 7 A két kormányzópártra, és különösen a kisgazdapártra gyakorolt általános terror légkörében Bethlen, Horthy és Gömbös június végétől elkezdett játszani a két nagy párt és az egyes pártokon belül létrejött frakciók egymással szemben kialakult ellentétein. Ugyanakkor felvetődött, hogy a két párt egyesülése után az új kormányzópárthoz csatlakoznak majd a disszidens csoport képviselői. Az ún. disszidensek még 1920 májusában léptek ki a két nagy pártból. A 18 fős csoportot kezdettől fogva a mágnáspolitika képviselőinek tekintették a nemzetgyűlésben. A kereszténypártban ekkor a Haller-Huszár frakcióval szemben különösen aktívnak bizonyult Vass József (Bethlen későbbi bizalmas híve) és a kereszténypárti belügyminiszter, Dömötör Mihály. A kisgazdapárton belül Bethlenék Rubinek Gyula és Nagyatádi Szabó ellentéteit használták ki.4 8 A kisgazdapártnak a földreform sorsa szempontjából e döntő pillanatban, két választási győzelme után sem volt egységes földreform-programja. Rubinek és Nagyatádi Szabó külön-külön földreformtervezetet dolgozott (vagy dolgoztatott) ki, és ezek egész koncepciójukban éles ellentétben álltak egymással. Nagyatádi Szabó 43 Pesti Napló, 1920. július 2. Új Barázda, 1920. július 3. 44 Új Barázda, 1920. július 8., Pesti Napló, 1920. július 8. 45 Új Barázda, 1920. július 8., 9. 46 Új Barázda, 1920. július 8. 47 Új Barázda, 1920. július 10., Szózat, 1920. július 10. Pesti Napló, 1920. július 10. 48 A kereszténypárton belül megkülönböztethető a szélső keresztény-szocialista csoport (Grieger, Szabó József), a nemzetiségi keresztényszocialisták (Bleyer, Huber), az intranzigens legitimisták (Beniczky, Szmrecsányi, Rakovszky István, Lingauer), a szabad-királyválasztók (Rassay, Dömötör, Simonyi-Semadam) frakciói (Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon, Akadémiai K. Budapest, 1977. 155-156. old.), a kisgazdapárton belül Rubinek Gyulát támogatta Sokorópátkai Szabó István, Meskó Pál, Meskó Zoltán, Schandl Károly stb., Nagyatádi Szabóhoz állt közelebb Szijj Bálint, Patacsy Dénes stb.
