Századok – 1990
Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383
416 MAJOROS ISTVÁN közönyösnek tekintenék" - figyelmeztet az egyik dokumentum,14 8 kiemelve azt, hogy Janin tábornok vagy Teissier ezredes részéről az erőfeszítés, az energia, a politikai rátermettség nem hiányzik, de eszközeik lényegesen rosszabbak, mint a többi szövetségesé. A technikai személyzettel kapcsolatos helyzet így nézett ki: az amerikaiak kétszáz specialistát küldtek, az angolok harminc főt, s hasonló számban érkeztek japánok és olaszok is. Franciaországból két személy érkezett: Leverve ezredes és Filuzeau alezredes. Leverve sajnálattal állapította meg, hogy Franciaország a transzszibériai vasút ellenőrzésében nem tudta elfoglalni azt a helyet, melyre pályázott. Ebben a már említett ok mellett szerepet játszott még az is, hogy a politikai vezetés a kiadások lefaragására törekedett. így azonban az is elveszik - állapította meg Leverve -, amit Szibériában eddig csináltak.149 S míg a francia kormány illetékesei arról vitáztak, hogy van-e lehetőségük személyzetet küldeni Szibériába, vagy nincs, az ottani változások feleslegessé tettek minden vitát. 1919 decemberében a külügyminisztérium arról kapott értesítést,150 hogy már nincs is értelme részt vállalni a transzszibériai vasút ellenőrzésében, mivel a front állandóan hátrál a bolsevik előrenyomulás miatt. A jelentés szerzője kissé irónikusan állapítja meg, hogy az angolok hiába küldtek személyzetet, most munka nélkül vannak, s hamarosan hazaküldik őket. Hasonló gondokkal küszködtek az amerikaiak is. Franciaországnak ilyen problémái valóban nem voltak. Eredményes volt-e a szövetségesek erőfeszítése a vasutak helyreállítását illetően? 1918 végén a vasút állapota rossz volt. Bár a vagonok száma - kb. 90 ezer db - elegendőnek tűnt, a mozdonyoké már nem. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a javítások lassan haladtak anyag, munkaerő és pénzhiány miatt. A szövetséges bizottság, melynek feladata közé tartozott a pénzügyi támogatás megszerzése, a műhelyek, a javítás ellenőrzése, 20 millió dollárt kért a szövetségesektől a vasút működéséhez, de végül csak 10 millió 500 ezer dollárt kapott. Ebből az összegből a bizottság biztosítani tudta, hogy a vonatok közlekedjenek Vlagyivosztok és Omszk között. Ez a javulás 1919 május és augusztus között következett be.15 1 Ebben főleg az amerikaiaknak és az angoloknak volt nagy szerepúk, mivel a már említett személyzet mellett vasúti anyagot, vagonokat, gépeket szállítottak a közlekedési helyzet javítása érdekében.1 5 Augusztus után a helyzet ismét rosszabbodott, melynek okát a katonai helyzetben kell keresni, s abban, hogy a szállítási kapacitást a Szibériában található európaiak (volt hadifoglyok) foglalták le, akik a távol-keleti kikötőkön át igyekeztek haza. Szibériában kb. 350-400 ezer ember várt a hazaszállításra.153 A transzszibériai vasút hasznosításával párhuzamosan Szibéria kiaknázására is készültek tervek minden nagyhatalom részéről, s természetesen az oroszoknak is 148 AMG 7 Ν 1555 Lasies őrnagy levele a miniszterelnökhöz. 149 AMG 7 Ν 1555 No 5372 Paris, 25 octobre 1919. 150 MAE 547 Eu.-R. No 682. Irkoutsk, 6 décembre 1919. 151 MAE 547 Eu.-R. Harbin, 24 janvier 1920. 152 AMG 17 Ν 619 25 mai 1919. 153 AMG 17 Ν 619 Omsk, 9 mars 1919.
