Századok – 1990
Tanulmányok - Majoros István: Franciaország szibériai politikája (1918–1920) III–IV/383
384 MAJOROS ISTVÁN francia katonai misszió egyik tagja) beavatkozási tervét, aki azt javasolta, hogy angol és francia csapatok állítsák helyre a rendet Oroszországban, azaz döntsék meg a bolsevikokat.1 A Niessel-féle vonal erősödött fel azon a konferencián, amelyet 1917. december 3-án tartottak Párizsban angol, francia, olasz, jamerikai és japán képviselők részvételével. A tanácskozáson Foch tábornok egy beavatkozási tervet ismertetett, melyben a Vlagyivosztok és a Moszkva közötti kapcsolat megteremtése a transzszibériai vasút segítségével az első helyen szerepelt.2 A kapcsolatot, s a vasút segítségével Oroszország ellátását japán vagy amerikai csapatok közreműködésével tervezte megvalósítani. A japánok valóban tervezték, hogy csapatokat küldenek a Tengermellékre és Észak-Mandzsúriába a főbb városok és vasutak elfoglalására, s ez a törekvés nem volt más, mint az 1904-1905-ös orosz-japán háború céljainak folytatása. A Fochféle terv mégis váratlanul érte őket, mivel a japán vezérkar csak japán beavatkozással számolt. A párizsi konferencia viszont a japán intervenciót egy szövetséges intervenció részeként vetette fel.3 A szövetségesek és különösen Franciaország számára a transzszibériai vasút jelentősége 1917 végén azért növekedett meg, mivel Dél-Oroszországban kialakulóban volt egy szovjetellenes blokk, melytől Párizs azt várta, hogy egyúttal a keleti front magját is fogja alkotni. Ugyanakkor a Fekete-tengeren még nem, Murmanszkon és Arhangelszken át pedig már nem, vagy nehéz volt a kapcsolatteremtés a déli területekkel. A transzszibériai vasút feletti ellenőrzés és az intervenció megszervezése Szibériában nem volt könnyű feladat. A francia katonai missziónak szinte semmi információja nem volt e földrésznyi régióról, ezért Niessel 1917 december végén Pichon őrnagyot és Billet őrnagyot küldte ide, hogy tájékozódjanak. Az első jelentések a katonai missziótól 1918 január közepén érkeztek meg Párizsba Szibériáról. A politikai vezetésnek azonban más csatornái is voltak. Vlagyivosztokban francia konzulátus működött, s innen Pichon külügyminiszter 1917. december 5-én táviratban kért információkat.4 A Quai d'Orsay-t az érdekelte és nyugtalanította, hogy igazak-e azok a sajtóhírek, miszerint a „maximalisták" (így nevezték a bolsevikokat) kezükbe kerítették Vlagyivosztokot, s ennek milyen következményei vannak a transzszibériai vasút működésére. December 11-i válaszában René André konzul arról tudósította a külügyminisztériumot, hogy a vasút normálisan működik, naponta 70 vagon árut szállít Vlagyivosztokból. Azt azonban hozzátette, hogy Irkutszk környékén kb. 52 vonat áll, mivel a mozdonyvezetők megtagadták a továbbhaladást.5 1 Archives du Ministère de la Guerre, Service Historique de L'armée de Terre, Paris château de Vincennes (a továbbiakban az AMG rövidítést használjuk) 4 Ν 40 Rapport d'ensemble n°5 du Général Niessel 10/23 novembre 1917 Front Russo-Roumain /A 2 Anna Hogenhuis-Sélivcrsloff: Les rélations franco-soviétiques 1917-1924 Paris, 1981. Publications de la Sorbonne 44.; Archives du Ministère des Affaires Étrangères (továbbiakban: MAE) Guerre 1914-18. 746 Russie-Sibérie M-P 1089. Paris, 3 décembre 1917. 1 Jean Delmas: L'État-major français et le front oriental novembre 1917 - 11 novembre 1918. Thèse du 3e cycle Paris-Vincennes 1965. 87. 4 MAE Guerre 1914-18 746 M-P 1089 5 MAE Guerre 1914-18 746 M-P 1089 Vladivostok, 11 décembre 1917.
