Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
368 GYÁNI GÁBOR bérjövedelem-bevallás alapján.6 0 A kétemeletes épület a földszintjén lévő hat bolthelyiség mellett 27 lakást foglalt magába. A lakások 2/3-a volt szoba-konyhás és szinte mindenkor udvari tájolású; további öt lakás volt kétszobás, négy pedig háromszobás. Az egyszobásak bére 220-400 korona között váltakozott, és átlag 343 (!) koronának felelt meg. A kétszobásak évi bérének az átlaga ugyanakkor 530 korona, a háromszobásaké viszont már 1000 korona. Amiből az a tanulság, hogy e ház egyszobás lakásai drágábbak, mint a kifejezetten proletár bérkaszárnyák hasonló méretű (szobaszámú) lakásai. Jóllehet ezeket az udvari bérleményeket is a proletár bérkaszárnyák lakóival nagyjából azonos társadalmi állású bérlők használták, többek között 5 napszámos, 2 sütősegéd, 2 szabó, 2 cipész, valamint l-l szobafestő, mosónő, takarítónő, pincér és kereskedő. A nagyobb lakások bérlői ugyanakkor jellegzetes kispolgári egzisztenciáknak tűnnek: 3 kereskedő, l-l fodrásznő, hímzőnő, sapkás, szabómester és utazó. Ε ház magasabb lakbérei maguk is jelzik, hogy félrevezető valaminő átlagos budapesti lakbérszintet alapul venni. Tudjuk, hogy a különböző kerületekben az azonos szobaszámú lakások igen eltérő értéket képviseltek: az egyszobás bérleményeket tekintve a X. kerületben szokásos 170 koronától a IV. és a VIII. kerületben dívó 300 koronás átlagbérig terjedt a skála.61 A szociális összetételében kevert jellegű budapesti bérház másik típusa a bérpalota, amely bár alapjában középpolgári (középosztályi) igényeknek felelt meg, ám nem rekesztette ki magából maradéktalanul az alsóbb társadalmi állású bérlőket sem. Az emeletekkel fölfelé növekvő számú — a körfolyosók végén lévő — szoba-konyhás udvari lakásokat ti. alsókispolgári, sőt kifejezetten munkás elemek foglalták el. S ez a jelenség nem korlátozódott a mellékutcákra, de a főútvonalak bérházaiban, így a Nagykörúton is gyakran megfigyelhető.62 És mi a helyzet a vidéken? A mostoha forrásfeltételek folytán meg kell elégednünk néhány kiragadott városi példa bemutatásával. A talán legalaposabb felmérést Ágoston Péter és munkatársa végezte (a tanács megbízásából) Nagyváradon 1909-ben.6 3 Ezer munkáslakásról gyűjtöttek adatokat úgy, hogy harmadukat személyes bejárás, kétharmadukat kérdőíves kikérdezés révén vizsgálták. Számszerűen értékelhető adatokat azonban csak mintegy 600 lakásról szereztek be, amelyek háromötöde volt szoba-konyhás, további 18%-a az egyszoba-félkonyhás és valamivel több mint az ötöde pedig egyhelyiséges (konyhátlan). Nyomban feltűnik a fővárosinál sokkalta alacsonyabb lakbérszint, hiszen a szoba-konyhás bérlemények több mint a felében az évi bér kevesebb mint 150 korona, s zömmel 90-130 korona közötti; további egyharmaduk bére alakult 150-200 korona között, az ennél is drágább bérlemények aránya viszont csupán 7,5%. A konyhátlan lakások abszolút többségének, 57,5%-ának az évi bére ugyanakkor 90-110 korona körüli, a többié ez alatt maradt. A bérek e városban tehát durván a felét érték el a fővárosi béreknek. Összehasonlításra alig adódik lehetőség, hiszen pl. Braun Róbert sem részletezi, 60 BFL IV. 1411. Blasovits gyámsági ügye, 1885. 61 Bród Miksa: i. m. 378. 62 Vö. Hanák Péter: Bérház a körúton. Kézirat 63 Ágoston Péter - Mártonfy Marczel: i. m.
