Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
366 GYÁNI GÁBOR szaka még hálóként is szolgál.5 2 Sommás tehát Gergely ama kijelentése, hogy ti.: „A konyha-szoba funkciói sem mosódnak össze."5 3 Az előbbiek bizonyságául idézzük Kassákot, aki így írt a Hétház harmadik emeletén lévő egyszoba-konyhás lakásukról: „külön van a konyha és külön a szoba, két ablakkal... Az öreg nagy dívány ott hevert a konyhában, a belső sarokban, a sötétben... A szobában két ágy, s az egyik végében még egy fapriccs. Az ablakon függönyök... A vízvezeték bent van a konyhában, ez is a fölfelé haladás jele... A vízvezeték fölött kicsiny, bádogkeretes tükör függött...". Majd szólt az albérlőkről: „nemsokára hazajött a két kvártélyos is. Bent a priccsen egy fiatalember lakott, kifutó volt valamelyik drogériában... Kint a konyhában a díványon egy faluról jött rokonom...".54 A zsúfoltságot jól mutatja, hogy a többnyire egyszobás lakásokban, a konyha ilyen célú kihasználása ellenére sem lehetett megfelelő számú fekhelyet elhelyezni. Általánosan visszatérő és szokványos dolog, hogy egy ágyban többen alszanak egyidejűleg, és a felnőttek nemcsak a gyermekeikkel osztják meg fekhelyeiket, de — igaz, napszakonként felváltva — egymással is. Egy század eleji budapesti felmérés adatai szerint egy ágyra durván két személy jutott, és minden harmadik személy valakivel közösködött az ágyán.5 5 Megjegyzem: maga Kassák is megosztotta e lakásban az ágyat az egyik albérlővel úgy, hogy ő nappal, éjszaka pedig az albérlő feküdt benne. Az otthon térbeli szűkreszabottsága és emberekkel való telítettsége olyannyira megszokott létmódja a korabeli munkásembereknek, hogy már szinte igénnyé is vált az ezzel járó szociabilitás. Beszédesen vall erről a mentalitásról — egy másik otthona kapcsán — a kérdésben szavahihető Kassák. „Csak ide-oda tengünk a kétszobás lakásban. Szokatlanul nagy ez a tér nekünk, s a csöndesség ürességet jelent... S eddig (többen lakván — G. Gy.) nem is vettük észre, hogy milyen tűrhetetlen, kényelmetlen (!) az a lakás, amiben lakunk. Két szoba. Minek nekünk két szoba?"56 Majd hamarosan ki is adták albérletbe a „lakatlanul maradt szobát". A Hétház és a mellette álló Tizenháromház azonban csak az egyik, mondhatni újabb típusa a budapesti bérkaszárnyáknak, melyekről alább bővebben is szólunk még. Lássuk most inkább a hagyományos, mindenképp a múltat idéző, ám a századelőn a Tabánon vagy Óbudán kívül is szép számmal előforduló bérlakásos munkásházakat. Az imént már fölelevenített terézvárosi munkásnegyedről írta Alpári: „A legtöbb ház földszintes bérkaszárnya, azonban még elég gyakori itt a fabódé is, mely lakásul szolgál. Az ilyenek többnyire csupán egy 'szobából' állanak. A bérkaszárnyákban a lakások oly sűrűn sorakoznak egymás mellé, mint a fegyházban a cellák. Az udvarokban általában nagy a piszok, a sár... Ebben az egyemeletes házban 343 egyén lakik. A többi lakóházakban ugyanilyenek az állapotok. Egy 52 Vö. „A konyha viszont többfajta funkciót látott el: a teljes család mindennapi tevékenységének színtere, az idősebbeknek még a hálóhelye is ez volt." Gergely Katalin: A Százados úti városi kislakásos telep és lakói (1910-1985). Honismeret, 1987/6. 33. 53 Gergely András: i. m. 434. 54 Kassák Lajos: Egy ember élete. Bp., 1974. 512. sk. és 516. 55 Bród Miksa: i. m. 384. 56 Kassák Lajos: i. m. 857. és 860.
