Századok – 1990
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Lakáshelyzet és otthonkultúra a munkásság körében a századfordulón III–VI/355
LAKÁSHELYZET ÉS OTTHONKULTÚRA A MUNKÁSSÁG KÖRÉBEN 365 Al- és ágybérlők száma Budapesten ,48 Év absz.szám arány az össznépességben 13,7% 13,7% 11,7 13,9% 1880 50940 1890 69384 1900 85846 1906 110 260 Nem könnyen deríthető fel, hogy mennyi közülük az ipari munkás, vagy hogy magának a munkásságnak közelebbről milyen hányada élt al- és ágybérletben. Másként fogalmazva: ki kellene szűrnünk ebből a tömegből a kosztos és albérletben lakó diákok népes seregét, amire viszont kevés a támpontunk, Közvetett úton azonban megbecsülhetjük nagyságrendjüket, nevezetesen a bárhol foglalkoztatott segédszemély al- és ágybérlők valószínű létszámát. Tételezzük föl, hogy zömmel a munkássághoz tartoztak mindazon albérlők, akik többedmagukkal osztoztak egyetlen szobán, tehát szobaurak nem lehettek, valamint az ágyrajárók majd mindegyike. Ezen az alapon, Pikler J. Gyula becslését elfogadva 1911-ben 85 550 fős népességgel számolhatunk.49 Ε maximális becsérték mellé állítsuk oda a minimális becsült nagyságrendet, amelyet az egyszobás lakásokban élő al- és ágybérlők számából következtettünk ki, és amely 72-73 fős népességet fed. Fogadjuk el akár a felső, akár az alsó becsértéket, mindenképp az állapítható meg, hogy a város (nemcsak ipari) munkásságának legkevesebb a negyede, és legföljebb a harmada tartozhatott az al- és az ágybérlők táborához. Olyan népességről van itt szó, amely szinte kizárólag bevándoroltakból állt, és nem volt saját családja (nőtlen és hajadon). 191 l-es adatok szerint a 124 831 al- és ágybérlőből csupán 6,4% élt együtt feleségével vagy élettársával; a gyermekek száma is mindössze 10 439, akik mögött pedig 5900 szülői család állott, tehát a gyermekes szülők aránya is pusztán 4,7%. 0 A munkások egyszobás lakásainak szinte mindegyikében, de a kétszobás lakásaikban is rendszeresen laktak tehát al- és ágybérlők, ami az utóbbiak lakásonkénti számától függetlenül önmagában nagy zsúfoltságot idézett elő a többnyire kéthelyiséges otthonokban. (Az 1906-os statisztika adatai szerint a teljes segédszemélyzet négyötöde lakott egyszobás lakásban).5 1 Mondani sem igen kell, hogy a térbeli szűkösség miatt a konyha maga is e lakások többfunkciós helyiségévé vált. Nappal ugyan valóban itt zajlik a főzés és az étkezés, ám napközben afféle nappali szobai szerepkört is betölt, sőt (fürdőszoba hiányában - ami általános) a napi mosdás, ill. az időközönkénti fürdés szintúgy a konyhában történik. Ráadásul éj-1,8 Laky Dezső: Az albérlők és ágybérlők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. St. Κ. 58. k. 4. sz. (1929) 33. 49 Pikler J. Gyula: Az 1911-i fővárosi lakásszámlálás főbb eredményei és szociálpolitikai tanulságai. H. Sz. 1912. Újraközölve: Litván György - Szűcs László: i. m. 242. 50 Uo. 241. 51 Gergely András: i. m. 428.
