Századok – 1990

Folyóiratszemle - Garon Sheldon M.: Állam és vallás Japánban 1912–1945 II/345

346 FOLYÓIRATSZEMLE együttműködni a különböző sintoista szektákkal, a buddhista és a keresztény egyházzal, melyek ekkor még belefértek a szélesebben értelmezett „ortodox" gondolkodásba. Az állam és a hatalmi rendszerbe beintegrált egyházak együtt léptek fel a radikális gondolatok terjedése ellen és a társadalmi rend védelme érdekében. A népi eredetű helyi kultuszokat is megtűrték, hiszen azok nem fenyegették a fennálló rendet. Az első világháború után azonban - s különösen a nagy válságot követően - új sintoista szekták sora keletkezett. (A különböző csoportok száma 1924-ben 98, 1930-ban 414 és 1935-ben 1029 volt, több millió követővel.) Ez a mozgalom a társadalom elfeledett tömegeit vonta magához. Míg a városi értelmiség és a szakképzett munkásság a liberális vagy a szocialista mozgalmakhoz kapcsolódtak, a szekták tanításai elsősorban a kisparasztok, kiskereskedők, napszámosok és munkásnők körében leijedtek. Az új vallási irányzatok tömegbázisa a városokból vagy azokról a területekről került ki, ahol az iparosodás és az urbanizáció leginkább éreztette hatását. A tanítások az emberek evilági szükségleteivel foglalkoztak, gazdasági vagy magánéleti problémáik megoldásához nyújtottak lelki segítséget. Nagy jelentősége volt az alapítók karizmatikus személyiségének, akiket néha istenként tiszteltek. A szekták üldözése - tömeges letartóztatások, szentélyek lerombolása - 1935-ben kezdődött. Vajon miért tartotta az állam magára nézve olyan veszélyesnek e szekták működését, hogy ilyen durva intézkedéseket foganatosított ellenük? A magyarázatot a történészek a belpolitikai helyzet alakulásában vélik megtalálni, miszerint a harmincas években egymást követték az ultranationaliste csoportok puccskísérletei, s az új vallási irányzatokat ezekkel hozzák összefüggésbe. A szerző azonban úgy véli, e szekták nem képviseltek semmilyen politikai nézetet, tevékenységük kizárólag vallási jellegű volt. Az ellenük indított hadjárat oka elsősorban az egységes nemzeti ideológia vonalától való eltérésben, az „eretnekségben" keresendő. Az „ortodox" ideológiát a korabeli vélemény szerint több ponton is súlyosan megsértették. A hatóságok egyik vádként a felségsértést emiégették, ez azonban csak ürügy maradt a szekták felszámolásához, hiszen ezek a jótészt sintoista irányzatok mindig tiszteletben tartották az alattvalói hűséget és a társadalmi rend védelmét. A szekták irracionális tanításait, babonáit is a vádpontok között találjuk. Egy magát felvilágosultnak tartó, a fejlett nyugati államok mintájára modernizálódó nemzet úgy érezte, nem engedheti meg, hogy állampolgárai szinte középkori jellegű vallási szekták befolyása alá kerüljenek. A kuruzslást a modern orvostudomány képviselői dühödten támadták. A közerkölcs megsértése mint vádpont abból a tényből eredeztethető, hogy a szekták követői közöütt igen sok nő volt, akiknek családon kívüli társadalmi fellépését erősen elítélték. Ami azonban végleg megpecsételte ezen irányzatok sorsát, az nem tanításuk volt, hanem az, hogy az államilag jóváhagyott vallások hierarchiáján kívül létrehozták saját országos szervezeteiket és milliós táborukat. Míg csak egyszerű helyi kultuszokon nyilvánult meg az „új vallások" működése, az állam nem foglalkozott velük; de amint önálló, nagy tömegű mozgalmakká váltak, amelyek, mivel nem az állam azervezte őket, annak hatáskörén kívül maradtak, a totális államhatalom számára veszélyt jelenthettek. 1937-től kezdve Japán 1945-ig folyamatosan háborúban állt. A háborúra való felkészülés jegyében az államhatalom minden szervezetet - pártokat, szakszervezeteket, vallási csoportokat - egyetlen testület irányítása alá vont, s minden mozgalmat alárendelt a nemzeti egység megteremtésének. A háborús korszakban ez az „egység" lett a meghatározó ideológia; bármilyen eltérést a hivatalos állásponttól az egység megbontására irányuló törekvésnek tekintettek, s ez főbenjáró bűnnek számított. A különböző vallási irányzatokat, melyeket a mérsékelten liberális 20-as évek végéig a politikai szervezetekkel együtt megtűrtek, a harmincas évek közepétől a kiépülő totális államhatalom mint az egyetlen hivatalos ideológiától eltérő irányzatokat kezdte felszámolni, míg a sintót - sőt a buddhista egyházat is, mely elfogadta az állam felsőbbségét - felhasználta saját céljai érdekében. Journal Of Japanese Studies 1986. 12. vol. 2. no. F. 1.