Századok – 1990

Történeti irodalom - Jakab Sándor: A magyar szakszervezeti mozgalom 1944–1950. (Ism.: Földesi Margit) II/333

333 TÖRTÉNETI IRODALOM a német megszállástól való együttes bénító félelem. A tudomásukra jutott egyértelmű helyzet ellenére változatlanul valamilyen angolszász megoldásban bíznak, amely távol tartja az országtól a szovjet csapatokat, és valamilyen polgári demokratikus megoldás segítségével átmenti a rendszert a háború utánra. Bajcsy-Zsilinszky, bár látta az elbizonytalanodást és cselekvésképtelenséget maga körül, nem szűnt meg harcolni a német megszállás egyre fenyegetőbbé váló veszélye ellen. Megpróbálta felrázni környezetét és az illetékes kormánytényezőket a felkészülés és ellenállás érdekében, sikertelenül. A megszállást követően pedig, amikor is szinte egyedül állt ellen fegyveresen az őt letartóztató Gestapo-ügynököknek, a fogságban, majd illegalitásban, elsők között jutott el annak felismeréséig, hogy a kiút kizárólagosan a Szovjetunióval való együttműködésben és ennek érdekében megszervezendő fegyveres ellenállásban keresendő. A kötet olvasása közben keletkezett és a fentiekben kifejtett néhány gondolat természetesen csak arra szolgálhat, hogy a magyar progresszió e tragikus sorsú harcosának tevékenységére ráirányítsa a figyelmet, és kedvet csináljon a kötet áttanulmányozása révén a minél teljesebb Bajcsy-Zsilinszky Endre portré és életút megismeréséhez. Dombrády Loránd JAKAB SÁNDOR A MAGYAR SZAKSZERVEZETI MOZGALOM 1944-1950. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985. 203 1. Az évfordulókban gazdag 1985-ös esztendő reflektorfénybe helyezte - az utóbbi időben amúgy is élénk érdeklődést kiváltó - jelenkortörténeti kérdéseket. A Kossuth Könyvkiadó szép ünnepi ajándéka volt a Balogh Sándor, Gergely Jenő, Réti R. László, Stemler Gyula szerkesztésében megjelenő „Négy Évtized" sorozat, amelynek egyik érdekes kötete Jakab Sándor munkája. A kismonográfia fontos - ugyanakkor ilyen részletességgel és forrásismerettel még nem publikált -témát választott feldolgozásul. Nevezetesen a magyar szakszervezeti mozgalom felszabadulást közvetlen megelőző és követő kezdeti lépéseinek, taktikájának és feladatainak bemutatását. Jakab Sándor vizsgálódásainak középpontjában a szakszervezeti mozgalomban - a politikai intézményrendszer változásait követve - bekövetkezett nagy átalakulás áll; a szakmai szervezkedésről az iparági-ágazati szervezkedésre való áttérés. A könyv a nagyobb szerkezeti egységeket követve oszlik hat fejezetre. Az első két fejezetben a szerző a pusztító világháború, a német megszállás és a fasiszta puccs következtében szinte teljesen megbénult magyar szakszervezeti mozgalom újjászületését, illetőleg az újjáépítésben, valamint a koalíciós küzdelmekben vállalt szerepét mutatja be. Az újra alakuló szakszervezetnek nem csak gazdasági, érdekvédelmi funkciót szántak, hanem politikait is. Ezt bizonyítja - a szerző által is hangsúlyozott tény -, hogy a Szegeden 1944. december 2-án megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front küldöttei között az öt demokratikus párt delegáltjai mellett, megtaláljuk a szakszervezetek képviselőit is. A szakszervezetek politikai ambícióját támasztja alá az is, hogy az 1944. december 22-én megválasztott Ideiglenes Nemzetgyűlésben 19-en képviselték a szakszervezeteket. A nyugat felé haladó vörös hadsereg egységei nyomában a szakszervezetek különösen fontos szerephez jutottak a felszabadított területeken, elsősorban az iparvidékeken, a nagyvárosokban. Már 1945 januáijában felmerült a kérdés, hogy szakmai, vagy számos környező országbeli példa nyomán iparági-ágazati alapon működjenek tovább a magyar szakszervezetek. A Szakszervezeti Tanács ekkor úgy döntött, hogy néhány kivételtől eltekintve szakmai alapon szerveződjön újjá a mozgalom. A koalíciós küzdelmekben a szakszervezetek - mivel tagságuk zöme a két munkáspártból került ki - a baloldali erőket támogatták. Jakab Sándor azonban kerüli a leegyszerűsítéseket, árnyaltan elemzi a helyzetet, bemutatja a kommunista és a szociáldemokrata párt eltérő álláspontját a szakszervezeti mozgalom megítélésében. A könyv harmadik fejezete a szakszervezeti mozgalom és az üzemi bizottságok viszonyát, kölcsönös kapcsolatát tárgyalja.