Századok – 1990

Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky. Írások tőle és róla (Ism.: Dombrády Loránd) II/329

330 TÖRTÉNETI IRODALOM ténetének igen találó és problémaérzékeny leírását is adják. Az ellenzéki kisgazda politikus Bajcsy-Zsilinszky szemével nézve és vele szembesítve világítják meg a kor történetének néhány kulcskérdését. A recenzens nem tarthatja feladatának, hogy részletesen áttekintse a válogatás igen gazdag anyagát, mindössze arra vállalkozik, hogy ennek révén a Bajcsy-Zsilinszky életút néhány általa fontosnak és meghatározónak tartott háború alatti mozzanatára irányítsa rá az olvasói figyelmet. Teszi ezt annál is inkább megnyugvással, mert Tilkovszky fentiekben említett elemző gondolatai különben is felmentik a részletesebb taglalás alól. A kötet dokumentumait az a szándék fogja egybe, hogy bemutassa Bajcsy-Zsilinszky törekvését a német befolyástól való megszabadulás, a háborús politikával való szakítás és az erők megőrzése révén egy, az eddigi hibákat jóvátevő, a jelen helyzetből kivezető ulat mutató független magyar bel- és külpolitika kialakítása érdekében. Csak ezen célkitűzések érvényre jutása tenné képessé a nemzetet, hogy a vesztett háborút követően hatásosan léphessen fel a nemzetet fenyegető veszedelmekkel szemben. A magyar-német viszony felfogása körüli zavarok tisztázásának szándéka adla 1941 őszén Bajcsy-Zsilinszky kezébe a tollat, hogy fellépjen Szekffl Gyula Magyar történetének káros labanc szellemisége és rontó hatása ellen. Ez a politikatörténetet háttérbe szorító, német sugallatú szellemtörténeti munka ideológiai támaszt adott az elmúlt évtized német szellemi behatolásához, ami kiterjedi a magyar politikára és közéletre egyaránt. Segítségére volt a magyarországi svábokra alapított germán térnyerésnek, amely végeredményében a sajátos magyar nemzeti törekvéseket háttérbe szorítva, a nemkívánatos szélsőjobboldali előretöréshez és parancsuralmi próbálkozásokhoz, valamint ennek révén a háborúba sodró német elkötelezettségű külpolitikához vezetett. Bajcsy-Zsilinszky inkább érzelmi, mint tudományos érvekkel szállt szembe és vitatkozott Szekfűvel. Ó, aki ifjabb korában - bár fenntartásokkal -, de még maga is híve volt a német szellem és szervezőkészség eredményeinek, és egyetértett a Három nemzedék magyar kuruckodó illúziókat romboló gondolataival, azóta a történtektől meggyőzve immár Kossuth híveként távolodott el Szekfűtől. Számon kéri rajta az elmúlt évszázadok németellenes függetlenségi harcainak háttérbe szorítását, s a magyar fejlődésnek a magyar-német sors- és kullúrközösségből való kizárólagos eredezletését. Ez a beállítás romboló hatású, és most, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, elaltatja az önálló magyar öntudatot és erőt, melynek a németséggel ellentétes szerepe van a Kárpát-medencében. Bajcsy-Zsilinszky célja, ráébreszteni Szekfűt tudományos és taktikai tévedésére, melyet a nagy tekintélyű tudós a gazdag tudományos eredményeket is felvonultató mű kiadásával elkövetett, s ugyanakkor megnyerni őt a nemzet megmentésén fáradozók számára. A feladat: fenntartani a független magyar alkotmányos királyságot, megóvni azt a német befolyástól s a háború után jelentkező veszélyektől. Épp ezért a háborút minden bizonnyal elvesztő Németországgal szakítani nemzeti érdekünk. Vissza kell szorítanunk a német befolyást és szellemiséget. Ehhez meg kell nyerni a sváboktól és a németimádó-magyaroktól megtisztított magyar szellemi elitet. Bajcsy-Zsilinszky és Szekfű vitája, amennyiben publicitást nyer, tévedéseivel együtt valóban felvilágosító és mozgósító erővel bírhatott volna a németek iránti fokozódó elkötelezettség és a háborús részvétel elleni eszmei harcban. Azonban ugyanakkor a kérdés leszűkítését is jelentette. Hamis helyzetmegítéléshez vezető visszatérő tétele ugyanis Bajcsy-Zsilinszkynek, hogy a jelen minden rossz megnyilvánulásának eredője a magyar társadalom különböző szféráiba befurakodott svábokban és az ő bomlasztó magyarellenes tevékenységükben keresendő. Úgy vélte, az állam különböző szintű vezető testületei, a szellemi élei és hadsereg sváb származásúaktól való megtisztítása, rövidesen teljes politikai szemléletváltást és fordulatot eredményezhet. Hajlamos volt eltekinteni és lekicsinyleni azon nagy számú „fajtiszta" magyar szerepét, akik nagy buzgósággal és sikeresen vetették bele magukat a háborús politikát eredményező német szövetség kialakításába, politikai és hatalmi törekvéseik érvényre juttatása érdekében. A nácik által valóban felhasznált és nem lebecsülendő hatású sváb befolyás ilyen kizárólagossággal történő felvetése ezért a kibontakozást kereső erők számára figyelemelterelő és félrevezető volt, s csalódások forrásává vált. A recenzens aligha áll egyedül azon véleményével, hogy Bajcsy- Zsilinszky gyakran hajlamos volt eltekinteni a valóság azon kényelmetlen mozzanataitól, melyek nem igazolták, sőt hátráltatták tévesnek bizonyuló elképzelései érvényre juttatását. Nyilván nem rontó szándékú sváb származásúak voltak saját pártjának azon képviselői sem, akik 1941 őszén hosszas huzavona után végül elvetelték az általa kezdeményezett határozott kiállást Eckhardt mellett, amikor amerikai nyilatkozata miatl megvonták tőle magyar állampolgárságát. Mélyen megrázta és alig jóvátehető, háború utáni elképzelései! is befolyásoló tragédiának tekintette