Századok – 1990
Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky. Írások tőle és róla (Ism.: Dombrády Loránd) II/329
331 TÖRTÉNETI IRODALOM Bajcsy-Zsilinszky a zsablyai és újvidéki véres atrocitásokat. Távlati, a csehszlovák és román törekvésekel ellensúlyozni kívánó terveit ugyanis a lengyelekkel és a jugoszláv népekkel kialakítandó Varsó-Budapesl-Belgrád tengelyre alapozta. Az örökbarátsági szerződés német ajánlatra történt megszegésének kárlételét a jugoszlávokkal szembeni rokonszenv kinyilvánításával, a viszony lehetőség szerinti javításával gondolta jóvátenni. Az 1942. január 19-én elküldött levelében a zsablyai események kivizsgálását kérte Bárdossy miniszterelnöktől. Levelében és a két nappal később, Bárdossynál telt látogatásáról készíteti naplójegyzeteiben még Teleki méltó utódjának nevezte őt, akiben fenntartás nélkül megbízhat az ország sorsának alakítását illetően. „Teleki Pál szelleme és szemlélete folytatódik a Te kormányzatod alatl" - írla neki. Ahogy Teleki sorsdöntő módon állt ki a lengyelek és a jugoszláv kapcsolatok mellett, most az utódon a sor, hogy az ő szellemében eljárjon, és igazságot szolgáltasson a zsablyai ügyben. A Bárdossyval történt találkozás során Bajcsy-Zsilinszky kiiért Keitel tábornok látogatására is. Pontosan nem tudta, miért jött a tábornok, de a lényeget tekintve nem lehetlek kétségei. Mindenki mást megelőzve kimondta és tudatta Bárdossyval, hogy az adotl helyzetben már „nem adhatunk egyetlen új katonái sem, egyetlen magyar közlegényt sem olyan háborúba, mely lényegében ellentétes a magyarság történelmi céljaival". Csak az önvédelem lehel a magyar politika egyetlen célja, erre kell tartalékolni erőinket. Aki ennek ellenére katonát ad idegen célra, az vele és a hozzá hasonlóan gondolkodókkal kerül szembe. Bajcsy-Zsilinszky bízott abban, hogy Bárdossy megfelelő intézkedéseket tesz a délvidéki atrocitások megszüntetésére. A miniszterelnök meg is ígérte, hogy nyomban telefonálni fog, a következőkben semmi kegyetlenség ne forduljon elő, ezt azonban nem váltotta be. Ezzel pedig még elejét vehette volna az újabb, újvidéki gyilkosságsorozatnak. Bajcsy-Zsilinszkyt ez végtelenül felháborította. Véleménye azonnal megváltozott az eleddig - korábbi, negatívumoktól terhes szerepe ellenére - Teleki méltó örökösének tartott Bárdossyról. A parlament külügyi bizottságának január 29-i ülésén Bárdossy a frontra önként felajánlod 2. magyar hadseregről adott tájékoztalást a képviselőknek. Bajcsy-Zsilinszky szenvedélyes hangú felszólalásában kifogásolta háborús részvételünk fokozását, sőt a miniszterelnököt téve felelőssé, a Szovjetunió és az USA elleni hadbalépés törvényességét is vila tárgyává tetle. A jelenlévő képviselők tiltakozása közepette szenvedélyes szavakkal kérte számon a miniszterelnökön a zsablyai és újvidéki vérengzéseket, s felvetette a politikai és büntetőjogi felelősség kérdéséi. A kudarcok nem vették el Bajcsy-Zsilinszky kedvét. Nem szűnt meg harcolni szóban és írásban, ha kellett magányosan is. Nem késztette megtorpanásra, ha tapasztalnia kellett, hogy pártjának képviselőitől, valamint az uralmon lévők közül azoktól, akiket a kibontakozásért folyó harcban társának hitt, legfeljebb csak biztatást kap, azonban amikor cselekedni kell, elbizonytalanodva vagy félelemből magára hagyják. Ilyen érzések keríthették hatalmukba akkor is, amikor 1942 novemberében a honvédelmi költségvetés vitája során a honvédség erői megőrzésének és felfegyverzésének követelése mellett a jobboldal tiltakozása közepette ismételten felemelte szavál az újvidéki tettesek felelősségre vonásáért. Bajcsy-Zsilinszky már 1942-1943-ban megfogalmazta elképzeléséi a háborúból való kiválás lehetőségéről és az azt követő kibontakozásról. A Kállay miniszterelnöknek és Horthynak megküldött memorandumaiban (így a Kisgazdapárt nevében készítettben is), valamint egyéb megnyilatkozásaiban kifejtett elképzelések magukon viselték mindazon, a bel- és külpolitikai realitásokkal nem számoló ellentmondásokat, melyek a megoldást kizárólag a nyugati szövetségeseknél kereső és csak részleges társadalmi átalakulást programjukba iktató liberális polgári és értelmiségi körök nézeteit is jellemezték. Távol kell maradni a további háborús elkötelezettségtől, ki kell vonni és hazahozni a keleti fronton harcoló csapatokat. A Bajcsy-Zsilinszky véleménye szerint ezzel 500 000 főre növelhető magyar fegyveres erőt az ipar maximális kihasználásával meg kell erősíteni. Ez a jól felszerelt és a sváboktól megtisztított megbízhaló tisztikar által vezetett honvédség alkalmas lesz, hogy a meggyengült német hadsereggel szemben is fellépjen a magyar célok védelmében. Hogy a hadsereg, mely felszerelésének jelentős részét a Donnál elvesztette, szerinte milyen módon és mikorra vált volna jól felszereltté és vezetetté, ennek részletesebb kifejtéséi nem találjuk az 1942-1943-ban készített Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok között. A hadsereggel kapcsolatos elképzelés mindenesetre az angolszászok balkáni partraszállására épült. A hozzájuk csatlakozó magyar csapatok velük együtt visszavonulásra fogják bírni a Wehrmacht csapatait. Az elképzelések 1943 nyarán még egyáltalában nem