Századok – 1990
Történeti irodalom - Produktivkäfte in Deutschland 1917–1945. (Ism.: Fehér György) II/322
323 TÖRTÉNETI IRODALOM Hogy a német ipar a két világháború közötti időszakban is megtartotta előkelő helyét, nem kis mértékben annak is köszönhette, hogy a tudomány és termelés széles körű, intenzív kapcsolatára építhetett. Λ magas színvonalú szakmai és tudományos alapokon nyugvó termelés hatékonyságát nagymértékben növelte az Egyesült Államokban elterjedt fejlett munkaszervezési kultúrák hazai viszonyokra történő adaptálása. A mezőgazdaságról írott fejezet szerzői, a kötet szerkesztője Rudolf Berthold és Volker Klemm, felhívjáka figyelmet a növénytermesztés és állattenyésztés eredményeinek egyértelmű növekedésére. Figyelemre méltó megállapításuk szerint a sikerek a természettudomány eredményeinek alkalmazására vezethetők vissza, és e tekintetben messze megelőzték az összes fejlett mezőgazdasággal rendelkező országot. Nem ilyen kedvező a kép a gépesítés vonatkozásában, az ezen a területen élenjáró USA már a 20. század első évtizedében megelőzte Németországot, és előnyét tovább fokozta. Különösen a traktorok elterjedésében volt számottevő az USA fölénye. Németországban a viszonylag alacsonyabb fokú gépesítés következtében a kézi munka szerepe jelentős maradt. A munkák torlódása időszakában munkaerőhiány lépett fel, ezt a háború előtt vendégmunkások és iskolás korú gyermekek alkalmazásával enyhítették, míg a háború alatt a hadifoglyok tömege szolgáltatta az ingyen munkaerőt. A közlekedés területén a hagyományos ágazatok (vasút, hajózás) modernizálása mellett látványos eredmények születtek a légiközlekedés és a közúti szállítás fejlesztésében. Ez utóbbi területen végbemenő változások a tömegközlekedést - beleértve a városit is - és az árufuvarozást érintették, a személygépkocsik számának gyarapodási üteme azonban messze elmaradt az Egyesült Államokétól. A különböző természettudományi diszciplínák történetét feldolgozó szerzők részletekbe menő alapossággal elemezték a korszak történelmi jelentőségű felfedezéseit. A tudománytörténészek kiváló munkáját dicséri, hogy az értékek objektív bemutatására való törekvésük eredményeként, ez a kötet legszínvonalasabb fejezete. Ismerve azt a tényt, hogy a német tudomány kiemelkedő képviselői az ország határain belül, később pedig azon kívül - a fasiszta fajelmélet áldozataiként emigrációba kényszerítve - az egész emberiség javát szolgáló tudományos tevékenységet folytattak. Az olvasóban azonban hiányérzet támad, mert az értékek megteremtéséhez, az ilyen kapacitású szellemi potenciál kialakításához hozzájáruló német oktatási rendszerről csak vázlatos áttekintést kap, helyette a polgári és fasiszta eszmerendszer éles kritikáját találja. Arról sem esik szó, hogy az ideológiai hatásoktól bizonyos határokon belül „védettebb" szakoktatási intézetekben milyen minőségű munka folyt. A szerzők nem mernek szembenézni azzal akétségtelenténynyel, hogy a polgári és fasiszta eszmerendszer keretében, ezek ideológiáját többé-kevésbé átvevő iskolarendszer is nevelhetett, társadalmi méretekben nézve, nagy teljesítményre képes állampolgárokat. A munka legfőbb hiányosságának azt tartjuk, hogy a szerzők képtelenek voltak feloldani a két világháború közötti német gazdaság kiugró teljesítménye és az ezt létrehozó társadalom politikai berendezkedése között feszülő ellentmondást. Ennek elsősorban két oka lehetett: 1) ennek megválaszolására a mai NDK történetírói nemzedék még nem érett meg; 2) politikai megfontolások miatt - a recenzens ez utóbbit tartja valószínűbbnek - ilyen munka megjelenésére még mindig várnunk kell, reméljük csak néhány évet. A címben jelölt téma vizsgálatánál, a termelés tárgyi feltételei (termelési eszközök) fejlődésében bekövetkezett változások figyelemmel kísérése mellett indokolatlanul nagy teret kapott a termelés emberi tényezőinek - és ezen belül is a termelési folyamatok irányításában vezető szerepet nem játszó munkásosztály, agrárproletariátus stb. gazdasági és szociális helyzetének - vizsgálata. A mérleg megvonásakor, a korszak valós képének megrajzolásánál egyértelműen ez utóbbi tényező szerepének felértékelése figyelhető meg. A termelőerők fejlődésében bekövetkezett változások bemutatására az ún. elnyomott társadalmi osztályok, rétegek sokszor dogmatikus torzulásoktól sem mentes történeti látószögéből került sor, ez pedig nemegyszer a valóságos teljesítmények leértékeléséhez vezetett. A recenzens másik észrevétele sokkal inkább a szakmai hiányosságok kategóriájához kapcsolódik. Már az előző kötet elolvasása után is hiányoltuk, hogy a szerzők Németország fejlődését a szűkebb és tágabb értelemben vett politikai, gazdasági és földrajzi környezetből kiragadva tárgyalták. így az olvasóban olyan étzés alakulhat ki, mintha az ország gazdasági fejlődése külső hatásoktól mentesen ment volna végbe, amit ugyan külső körülmények (I. világháború, Párizs környéki békék) esetenként „megzavartak". A műről összességében elmondható, hogy a hatalmas ismeretanyagot feldolgozó kötet a tudományos kiadványokban megkívánt formai kritériumoknak bibliográfia, név- és tárgymutató, képjegyzék stb.) megfelel. A munka a felsorolt hiányosságok ellenére minden bizonnyal a német történelemmel, tudománytörténettel foglalkozó szakemberek fontos kézikönyve lesz. Fehér György