Századok – 1990
Történeti irodalom - Produktivkäfte in Deutschland 1917–1945. (Ism.: Fehér György) II/322
322 TÖRTÉNETI IRODALOM PRODUKTIVKRÄFTE IN DEUTSCHLAND 1817/18-1945. Szerkesztő: Rudolf Berthold Akademie Verlag, Berlin, 1988. 566 o. 141 táblázat, 46 ábra, 26 térkép, 166 fénykép TERMELŐERŐK NÉMETORSZÁGBAN 1917/18-1945. A „Termelőerők Németországban" címet viselő sorozat első, 1985-ben megjelent kötetének elolvasása után reméltük, hogy az abban fellelhető értékek, a téma földolgozásának módszere nem marad elszigetelt jelenség, hanem az NDK történetírásában egy új korszak kezdetét jelenti. Különösen örvendetesnek tartottuk azt az objektivitásra és széles körű adatbázisra épülő, ugyanakkor ideológiai sémák alkalmazását elkerülő szemléletmódot, amelyet Németország 1870 és 1918 között gazdaságtörténetének feldolgozásánál tapasztaltunk. Kíváncsian vártuk ugyanakkor az 1918 és 1945 közötti korszak gazdaságtörténetének feldolgozását: ismerve az NDK történetírás hivatalos irányzatát, amelynek képviselői a legfelsőbb politikai vezetés aktualizáló elvárásait érvényesítve készítették tanulmányaikat. Úgy véltük, minden bizonnyal megnehezítheti a korábbi kötetben feladatukat sikerrel megoldó szerzők helyzetét, mivel ezúttal nemcsak szakmai, de bizonyos politikai elvárásoknak is meg kell felelnünk. Helyzetük így egyáltalán nem nevezhető könynyűnek. Olyan időszak gazdaságtörténeti eredményeinek feltárására vállalkoztak, amelyet az NDK történetírása, a párt ideológiájával teljes egyetértésben nem vall sajátjának. Annál inkább magáénak érzi a parasztság és munkásság osztályharcos forradalmi hagyományait. A két alapvető társadalmi osztály progresszív szerepének erőteljes hangsúlyozása minden történeti tárgyú munkában szinte kötelező, még akkor is, ha egyes esetekben azt a szakmai összefüggések nem feltétlenül kívánják meg. Hogy a jelzett történetírói felfogástól való eltérés esetén is születhetnek színvonalas munkák, erre jó példa az 1985-ben megjelent kötet. Ezért tekintettünk nagy várakozással a német történelem kényes korszakát feldolgozó munka elé, s vártuk: hogyan sikerül a szerzőknek a szakmai igényesség és az ideológiai elvárások teremtette gordiuszi csomót elvágni. A terjedelmes mű a legfontosabb gazdasági ágazatok fejlődését három korszakra - 1) weimari köztársaság, 2) a fasizmus időszaka, 3) a háborús évek (1939-1945) - bontva tárgyalja. A munka felépítése az előző kötettel teljesen megegyező. A szerzők a bevezető fejezetben a korszak általános politikai és gazdasági fejlődésének tendenciáit vázolják fel. A bonyolult és ellentmondásokkal terhes időszak jobb megértéséhez ideológiai keretet adnak. „Sorvezetőül", főként a marxizmus-leninizmus klasszikusainak művei szolgálnak, de többször találkozunk Varga Jenő írásaira történő utalásokkal is. Rátérve a német gazdaság helyzetének elemzésére, a kötet szerzői abból a helyes felismerésből indultak ki, hogy az ország az I. világháború elveszítése, a versailles-i béke okozta súlyos veszteségek, a kedvezőtlen külső körülmények ellenére építhetett a wilhelminus Németországtól örökölt anyagi és szellem-i kultúrára. Az ennek talaján fejlődő gazdaság teljesítményének minősítésére a szerzők helyénvalóbbnak érzik a „technische Revolution" (műszaki forradalom), mint a „technische Umwälzung" (műszaki átalakulás) kifejezés alkalmazását. Ezzel a megállapítással egyetértve és kiegészítve - aminek tényét a munka nem hangsúlyozza eléggé -, hogy a termelőerők fejlődésének felgyorsulása Hitler uralomra jutása után egyre szembetűnőbbé válik. Az a helyzet paradox voltát mutatja, hogy a hatalom a rendelkezésre álló erőforrások hatékony koncentrálását az egész emberiségre veszélyt jelentő célok érdekében végezte. A jelzett időszakban állandó nyersanyaghiánnyal küzdő Németország, a rendelkezésére álló saját forrásokból (ez elsősorban barnaszén) technikailag új eljárásokkal nagyipari módszerk alkalmazásával, mesterséges úton állított elő alapanyagokat (műselyem, cellulózgyapot, kátrány, kaucsuk, szintetikus szálak stb.), s ennek köszönhetően az autarkiára törekvő gazdaság mozgástere, még a háborús hódítások előtt, megnövekedett. A gazdaság teljesítményének értékét növelte az a tény, hogy német földön a kort meghaladó jelentőségű felfedezések születtek, de a sajátos helyzetből adódóan ezek hasznosítására nem egy esetben először a hadiiparban kerüli sor (atomenergia, rakétatechnika stb.). A szerzők gazdag forrásbázisra támaszkodva grafikonok és táblázatok segítségével illusztrálják az ipar egyes ágazataiban végbement változásokat. Bemutatják, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező vegy- és villamosipar mellé új iparágak zárkóznak fel, így a repülőgépgyártás és a híradástechnika.