Századok – 1990

Történeti irodalom - Ginyev V. N.: Borda za kresztyansztvo i krizisz russzkovo neonarodnyicsesztva 1902–1914 gg. (Ism.: Menyhárt Lajos) II/320

321 TÖRTÉNETI IRODALOM nov azonos állásponton volt. Lényegében véve a politikai jogok és az agrárkérdés megoldásának összefüggését is hasonlóan (télték meg. Az alkalmazandó politikai módszereket illetően azonban eltért a felfogásuk. Ez a különbség és más polarizációk a könyv 2. fejezetének témáját képezik, amely az első orosz forradalom időszakában elemzi a problémát. 1905-ben radikalizmus, a bolsevikokkal együtt szervezett fegyveres felkelés jellemezte az eszer taktikát a parasztság körében, ami 1906-ban folytatódott, s az Állami Duma doktriner bojkottjában is megnyilvánult. Egyidejűleg azonban a polarizációk is felerősödtek. Az eszetek első kongresszusa után nem csatlakoztak a párthoz a liberális narodnyikok, a felkelés kérdésében ellentét volt a központ (Csernov) és a helyi szervezetek (pl. Moszkva) között, önállósulni kezdtek a maximalisták, másrészt az eszereknek csak közvetett befolyásuk volt a Parasztszövetségre és a Duma paraszti frakciójára, a trudovikokra. Az J906-ban kiteljesedett polarizációs folyamat az eneszek és a maximalisták szervezeti elkülönülésében tetőzött, de a dumák fórumán előteijesztett agrár tervezetek is tükrözték a folyamatot, amelyet Ginyev plasztikusan mutat be, meggyőzően argumentál. A forradalom záró szakaszában - a vereségek következtében is - jobbra tolódott az eszer párt, aminek frappáns bizonyítékát látja Ginyev a párt II. kongresszusának (1907) állásfoglalásában, különösen pedig Gersuni fellépésében - aki korábban a terrorakciókat irányította, s ezúttal a harc „parlamentáris" formái mellett érvelt. A legtöbb új, eredeti kérdésfelvetés és válasz - nézetünk szerint - a könyv harmadik fejezetében olvasható. Az egyes - immár elkülönült - neonarodnyik irányzatok programját, taktikai irányvonalát elemzi itt a szerző. Érinti a neonarodnyikizmus sajátos osztályfelfogását, amely a munkásosztály fogalmába öszszemosta az ipari proletariátust, a falvak - kétségtelenül proletár helyzetű - dolgozó parasztjait és az alkalmazotti, értelmiségi rétegeket, mindenkit, aki saját munkájából tengette életét. A maximalistákkal kapcsolatos fejtegetésekből azt emeljük ki, hogy nem csupán kalandor, anarchista terroristákat láttat az irányzatban Ginyev. Kimutatja elégedetlenségüket az eszer vezetés határozatlanságával, majd opportunizmusával, doktriner permanens forradalom felfogásukat, a végcélt abszolutizáló nézeteiket. Érettnek tartották a századeleji Oroszországot a szocialista forradalomra, minden termelőeszköz társadalmasítását hirdették - a munkásosztály és a parasztság egyidejű fellépésével. A népi szocialistákkal (eneszek) foglalkozó fejezetrészből az kívánkozik kiemelésre, hogy liberális, demokratikus elveik alapján bojkottálták az első Állami Dumát, ugyanakkor mindent megtettek a paraszti képviselők megnyerésére. Nem eredménytelenül, mert bár önálló politikai erőt, a paraszti demokrácia megtestesülését jelentette a trudovik frakció, de agrártervezete (104-ek javaslata) az eneszek hatását tükrözte. A záró fejezet - az eszer párt eszmei és szervezeti hanyatlása az 1905-1907-es forradalom veresége után - címétől eltérően mindegyik narodnyik irányzat 1908-1914 közötti helyzetét vizsgálja. Igaz, középpontjában - ugyancsak űj szovjet kutatási eredményként - az eszerek elemzése áll. Közvetlenül a forradalom bukását követően úgy tűnt - teljesen elveszítették politikai realitásérzésüket. Az 1907. június 3-i monarchiste fordulatra ún. „labdaházi esküvel" akartak reagálni - miközben csak 37 mandátumuk volt a második dumában. Felkelésre mozgósító felhívásokat adtak közre, bojkottot hirdettek a harmadik duma választásaira - immár érdemi visszhang nélkül. A cári önkényuralom terrorja, az Azef-ügy és a pártra konstansan jellemző amorfitásból fakadó megosztottság teljessé tette a szervezeti szétesést. Végezetül a sztolipini agrárreform és a neonarodnyikizmus összefüggéseit boncolgatja a szerző, s a neonarodnyik irányzatok 1917-1918-as politikai orientációjának gyökereit mutatja ki. M enyhárt Lajos