Századok – 1990

Történeti irodalom - Ginyev V. N.: Borda za kresztyansztvo i krizisz russzkovo neonarodnyicsesztva 1902–1914 gg. (Ism.: Menyhárt Lajos) II/320

320 TÖRTÉNETI IRODALOM dése, és miért nem viselte ezt meg annyira a sok egymás sarkába lépő reform, mint az általános vagy a középiskolákat. Pedagógiai, különösen neveléselméleti és didaktikai téren a könyv olykor csak a jelszavak szintjén mozog, és nem ad elmélyült elemzést. Végül szóvá kell tennünk a stílus egyenetlenségét, döccenőit, amelyek nem teszik könnyűvé az olvasást. A két ózdi szerző különböző témájű, eltérő módszerű és értékű munkái egyértelműen bizonyítják, hogy milyen nagy tartalékokat rejt még magában egész történetírásunk számára a helytörténetírás. Bellér Béla V. N. GINYEV BORBA ZA KRESZTYANSZTVO I KRIZISZ RUSSZKOVO NEONARODNYICSESZTVA. 1902-19X4 GG. Leningrád, 1983. 335 1. HARC A PARASZTSÁGÉRT ÉS AZ OROSZ NEONARODNYIKIZMUS VÁLSÁGA. 1902-1914. A közeiműit szovjet történetírásának egyik űj vonulatába illeszkedik Ginyev monográfiája. Nevezetesen abba, amelyik nem csupán érintőlegesen taglalja a századelő oroszországi politikai, ideológiai folyamatait - mint 1917 előzményét, hanem önálló témaként, s az egyes társadalmi, politikai irányzatok, pártok önálló, monográfikus feldolgozására is vállalkozik. Problémák nyalábját öleli fel a leningrádi tudós munkája. Vizsgálja a neonarodnyikizmus - mint a századelő sajátos, eklektikus oroszországi politikai mozgalmának ideológiai, társadalmi előzményeit, politikai fejlődését, azaz a klasszikus narodnyikizmus kiútkeresését a századvégi válságból, illeszkedési törekvését a századelő társadalmi, politikai folyamataihoz. Középpontba állítva az agrárkérdéssel kapcsolatos állásfoglalásokat, az erőfeszítéseket a parasztság megnyeréséért. A konkrét történetiség mellett forradalomelméleti kérdésekben is új összefüggéseket tár fel, mindenekelőtt a szociáldemokrácia szövetségi politikájára vonatkozóan. Ha a neonarodnyik irányzatokat az ún. periféria régiók sajátos kispolgári tömegei ideológiai, politikai artikulációjaként értelmezzük, akkor Ginyev művének egyetemes történeti jelentőségét is konstatálhatjuk. A könyv újszerűségét adja az is, hogy nem külön-külön vizsgálja az eszereket, az eneszeket, a maximalistákat, hanem komparatív módszerrel, viszonyítva egymáshoz és a lenini bolsevikok álláspontjához, illetve taktikai irányvonalához, valamint az oroszországi agrárkérdés reális megoldási alternatíváihoz. Nagy értéke, hogy a szerző sok új forrásanyagot dolgozott fel. Ismeretes, hogy Nagy Péter városában őrzik a legtöbb dokumentumot a századelő orosz politikai mozgalmaira, különösen a neonarodnyikizmusra vonatkozóan. Ginyev ebből a kincsesbányából merített. Az egyes irányzatok, pártok különböző tanácskozásainak jegyzőkönyveit, sajtóanyagukat, röpirataikat, a parasztság megnyerését célzó brosúráikat, a cári ohrana jelentéseit, s más dokumentumokat használt fel munkájához. A mű bevezetője a szerző célkitűzése és a historiográfiai áttekintés mellett kiemeli az agrárkérdés mint az egyik legsúlyosabb oroszországi társadalmi, politikai probléma jelentőségét, ami hozzájárult ahhoz, hogy a századelőn formálódó politikai irányzatok és pártok mindegyike szükségesnek tartotta álláspontja kifejtését - a paraszti tömegek megnyerése érdekében. Egyidejűleg ez a törekvés együttjárt a parasztság politikai öntudatosodásával, szerveződésével, amihez igen jelentősen járultak hozzá a neonarodnyik irányzatok, különösen az eszerek. A könyv első fejezete - a neonarodnyikizmus és a parasztság a századelőn - a folyamat kezdeti szakaszát elemzi. A szovjet történeti irodalomban először dolgozza fel az eszerek előfutárainak tevékenységét, pl. a belső orosz kormányzóságokban (Szaratov, Tambov stb.) az 1890-es évek második felében létrehozott eszer paraszti szervezetek (bratsztvók) működését és ideológiai, politikai hatását. A neonarodnyikok agrárkérdéssel kapcsolatos felfogása túlértékelte a paraszti gazdaságok életképességét. Részben az obscsinára hivatkozva, amelyet a szocialista jellegű paraszti kooperáció előfeltételének tekintettek. Ebben a kérdésben az eszer klasszikus Csernov és a liberális narodnyik, későbbi enesz vezető Peseho-