Századok – 1990

Figyelő - Hahner Péter: Új művek a nagy francia forradalomról II/297

FIGYELŐ 299 ciaország utóbbi kétszáz évének egyik fő jellegzetessége valamennyi politikai és társadalmi kérdés intellektuális túltelítettsége. A munkásosztály eszméje megelőzte a munkásosztályt, a szocializmusé már jóval anyagi előfeltételeinek megvalósíthatósága előtt felbukkant, a burzsoázia eszméje pedig azelőtt, mielőtt a polgárok felismerhették osztályérdekkeiket. Franciaországban rendkívül nagy hajlam van a politikai élet konceptualizálására, ami Angliában ismeretlen. Engem pedig ez érdekelt." (Magazine littéraire, 1988. okt. 20. 1.) François Furet egyik könyvét sem azoknak írta, akik csak most ismerkednek a forradalom történetével. Az olvasóközönségnek az a része, amely nem a legmodernebb tudományos koncepciókra kíváncsi, hanem gyors, rövid és közérthető információk megszerzésére törekszik, minden bizonnyal inkább a Bouquins-sorozat új kötetét fogja megvásárolni. A Jean Tulard, Jean-François Fayard és Alfred Fierro által összeállított, Histoire et dictionnaire de la Révolution française („A francia forradalom története s lexikona", Paris, 1987, Robert Laffont. 1210 I.) című kötetnek ott lesz a helye valamennyi nagyobb könyvtár olvasótermében. Öt különálló részre tagolódik, s valamennyi más és más (narratív, kronológiai, világtörténelmi, lexikográfiái és bibliográfiai) szemszögből közelíti meg a francia forradalmat. Az első, 300 oldalas egység, amely a forradalom történetét dolgozza fel, Jean Tulard műve. A második, mintegy százoldalas részt, a forradalom igen részletes kronológiáját Alfred Fierro állította össze. A Tulard által elkészített harmadik, viszonylag kisteijedelmű rész A világ a francia forradalom korában címet viseli. A kötet nagy részét azonban a Jean-François Fayard irányításával összeállított, mintegy 650 oldalas lexikon tölti ki. A forradalomnak mindezidáig nem volt modern, terjedelmesebb lexikon-jellegű feldolgozása francia nyelven. Boursin és Challamel 1893-ban megjelent Dictionnaire de la Révolution française, institutions, hommes et faits („A francia forradalom lexikona, intézmények, emberek és tények" című, s azóta meglehetősen elavult kötete óta csak három igen rövid, ismeretterjesztő jellegű kislexikon látott napvilágot Franciaországban (M. Peronnet: Cinquante mots clefs de la Révolution française, 1956: B. Melchior-Bonnet: Dictionnaire de la Révolution et de l'Empire, 1965: Encyclopoche Larousse: la révolution française, 1976.), s a mindmáig legalaposabbnak tekinthető forradalomtörténeti lexikont az Egyesült Államokban adták ki (5. F. Scott - Β. Torhaus: Historical Dictionary of the French Revolution. Westport, 1985, Greenwood Press. 1143 I.). A Robert Laffont kiadó tehát ezzel a kötettel a francia könyvkiadás egyik legrégebbi adósságát is törlesztette. Aligha lehetne olyan „clmszó-képes" nevet vagy fogalmat kitalálni a forradalommal kapcsolatban, amelyet ne találhatnánk meg a kötetben, sőt, a szerkesztők inkább minket lepnek meg olyan címszavak felvételével, mint „sakk", „ló", „örökbefogadás", „vízellátás", „asztronómia", „mészárszékek", „fodrászat", „vas", „őrültek" stb. Önálló szócikket kapott minden személyiség, aki akár a legtávolabbi kapcsolatban is állt a forradalommal (pl. Cherubini, Laplace, Sade stb.), valamennyi csata, fontosabb törvény, épület, hadsereg és hírlap. Nagymértékben fokozza a kötet értékét, hogy a lexikon valamennyi születés, halálozás, törvénykihirdetés vagy hivatalba lépés pontos és teljes dátimát közli. Azon viszont joggal csodálkozhatunk, hogy néhány szócikk (pl. girondins, prisons, Carmagnole, décorations stb.) szövege meglepő hasonlóságot mutat Melchior-Bonnet fentebb említett kislexikonának megfelelő szócikkeivel. Talán Melchior-Bonnet is a munkatársak között volt? A kötetben semmi sem utal erre, pedig nem ártana némi magyarázat... A kötet azonban e szépséghibák ellenére is rendkívül hasznosnak bizonyul majd. Egy kisebb szöveggyűjtemény funkcióját is betöltheti, hiszen teljes terjedelemben közli a lexikoncikkek között a forradalom legfontosabb dokumentumainak, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának és a forradalom idején megfogalmazott négy alkotmánynak a teljes szövegét. Megtalálhatjuk benne a minisztériumok irányítónak pontos névsorát, kinevezésük és elbocsátásuk időpontjával. A kötet utolsó, historiográfiai része pedig röviden áttekinti a forradalom történetírásának fejlődését, korszakok és témák szerint csoportosítja a szakirodalmat, tájékoztál az egyes könyvek és tanulmányok értékéről, segítséget nyújt a forráskutatáshoz, s Jean Tulard még a forradalomról készített filmművészeti alkotásokat is időrendbe gyűjtötte. Ez utóbbi listából megtudhatjuk, hogy viszonylag kevés, mindössze 66 olyan filmet készítettek, amelyet bármily módon is kapcsolatba józhatunk a francia forradalommal, s ezek közül is csak igen keveset tekinthetünk „történelmi" filmnek, hiszen olyan alkotások is szerepelnek a listán, mint Λ fekete tulipán... Az érdeklődő nagyközönség számára minden bizonnyal ez a kötet nyújtja majd a legtöbb információt. Aki viszont arra kíváncsi, hogy az elmúlt húsz év során milyen új válaszok születtek meg a forradalom történetírásának alapkérdéseire, s mennyiben módosították ezek a hagyományos elképzeléseket, az Jacques Solé kötetéből tájékozódhat a legmodernebb kutatások eredményeiről. A La Révolution en questions