Századok – 1990

Figyelő - Hahner Péter: Új művek a nagy francia forradalomról II/297

FIGYELŐ 309 HAHNER PÉTER ÚJ MŰVEK A NAGY FRANCIA FORRADALOMRÓL A nagy francia forradalom napjainkra szinte áttekinthetetlenné növekedett szakirodalma 1988-89 folyamán tovább gyarapodott. A Bastille bevételének kétszázadik évfordulója alkalmából dj könyvek és folyóiratcikkek áradata zúdult a forradalom szakirodalmának „óceánjába". Egyelőre lehetetlen vállalkozásnak tinik, hogy a gyarapodás mértékét s az dj művek sajátosságait a teljesség igényével métjük fel. A francia könyvkiadók azonban mindent elkövettek annak érdekében, hogy az évforduló kiadványainak döntő többsége már 1988 őszén a könyvesboltok polcaira kerüljön, s ezzel lehetővé tették számunkra, hogy a legjelentősebbnek ígérkező műveket kézbevéve, kísérletet tegyünk a francia nyelvű szakirodalom dj tendenciáinak az áttekintésére. A francia sajtó az évforduló legfontosabb kiadványai között tartja számon a François Furet és Mona Ozouf által szerkesztett Dictionaire critique de la Révolution française-t („A francia forradalom kritikai lexikona", Paris, 1988, Flammarion, 1122 1.). Ez a vaskos kötet - címével ellentétben - tulajdonképpen egy enciklopédikus igényű tanulmánygyűjtemény. Szerkesztői az előszóban „kulcsszavak repertóriumá"-nak nevezik, „amely a kutatás állását s főleg az dj kérdésfeltevéseket hivatott tükrözni. Célja : történelmünk alapeseménye különösségének és gyökeres djító jellegének a feltárása. Egységét a politikai eseményre s az alkotó jellegre helyezett hangsúly adja. A lexikonok formai szabályaival ellentétben a szócikkeket - amelyek inkább rövid esszék - az áttekinthetőség kedvéért öt nagy csoportba soroltuk: események, személyiségek, intézmények, eszmék, történészek." (8. 1.) Az átlagosan tíz oldalas, összesen 99 esszét rendkívül neves nemzetközi szerzőgárda, 18 francia, 4 amerikai, l-l svájci és angol történész készítette el (köztük Pierre Nora, Denis Richet, Patrice Higonnet, Keith M. Baker, Louis Bergeron stb.). Önálló esszét szenteltek a forradalom legismertebb eseményeinek (forradalmi „napok", a király pere, terror, államcsínyek, itáliai hadjárat stb.), a tizenöt leghíresebb személyiségnek, a politikai csoportosulásoknak (emigránsok, veszettek, feuillantok, girondisták stb.) egyes intézményeknek (nemzetgyűlések, Közjóléti Bizottság Slb )_, vívmányoknak (forradalmi naptár, alkotmányok, választójog stb.), a központi jelentőségű eszméknek (arisztokrácia, demokrácia, szabadság, egyenlőség stb.) valamint a forradalom legnagyobb történetíróinak. A szócikkek felét a szerkesztők írták meg, akik az előszóban a következő szavakkal magyarázzák meg a címben szereplő jelző jelentését: „E jelző tagadja a dogmatizmus zárt rendszerét, beismeri, hogy a kutatás lezárhatatlan, s nem anynyira az adatok leltárának az elkészítésére, mint inkább bizonytalanságaik és ellentmondásaik felmérésére törekszik. Nem lép fel a totális látásmód igényével... Az a szemlélet, amely egységes »blokk«-nak tekinti a forradalmat, megbénítja a történészeket, bárkik is legyenek ezek, mert elrejti előlük az események és a körülmények ambivalens játékát, hihetetlen komplexitását, ráadásul csak az elvontság igen magas szintjén válik elfogadhatóvá... — lexikonból az olvasó megtudhatja majd, mennyire ellentmond az esemény diverzitása az elmélet egységességének. Mielőtt a forradalmat egységben szemlélnénk, fel kell mérnünk egyenlőtlenségeit, diszkordanciáit, sőt, ellentmondásait is, s nem szabad csökkentenünk esetlegességeit. Erre való egy kritikai adattár." (11-12. 1.) A lexikon abból a szempontból is kritikai jellegű, hogy rendkívül nagy teret enged a forradalomról kialakított nézetek feltárására: utolsó részében nemcsak Michelet-nek, Tainenek, Tocqueville-nek, Jaurès-nek és „a forradalom egyetemi történeté"-nek nevezett hagyományos marxista társadalomtörténeti interpretációnak szentelnek egy-egy tanulmányt, hanem Kantnak, Fichtének, Hegelnek és Marxnak is.