Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
294 GUNST PÉTER hogy bemutassa az eszmét, amely elindul a viszonyok átalakítására, azokat az intézményeket, amelyek azt elősegítették, majd azt, hogy mindez hogyan, miképpen valósult meg a gyakorlatban. Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy történetszemlélete, legalábbis az alapkérdéseket tekintve, már e monográfia megalkotásakor kristálytisztán megfogalmazódott. Törekvése az volt, hogy bizonyos értelemben genetikus történetet írjon, s elemzések során vizsgálja meg, milyen volt az ország, mi lett belőle, s milyen folyamat révén. Ez különösen a munka harmadik kötetében sikerült, a célkitűzést - ha maga korábban is erre törekedett - itt közelítette meg leginkább. A „Magyarország története II. József korában" a kortársak körében általános sikert aratott. Szinte minden számottevő korabeli újság már az első kötetről közölt ismertetést, s ezek többnyire elismerőek voltak. Igen nagy sikernek tekinthető, hogy a monográfia első és második kötete igen hamar elfogyott. így került sor arra, az ebben a korszakban szinte példátlan megoldásra, hogy magán könyvkiadó vállalkozott egy, az Akadémia könyvkiadója által megjelentetett tudományos monográfia első két kötetének újbóli kiadására (az Akadémia kiadó vállalata akkor még sem szokott újabb kiadást megjelentetni). Az első kötet második kiadása a második kötet megjelenésével egyidőben történt, a második köteté pedig 1887-ben, némileg megelőzve az 1888-ban megjelenő harmadik kötetet.69 A harmadik kötetből az Akadémia könyvkiadó vállalata már megfelelő mennyiségű példányt nyomtatott, ebből tehát nem volt szükség újabb kiadásra, míg a monográfia első két kötetéből két kiadás áll rendelkezésünkre. Az első kötet újabb kiadásában Marczali néhány kisebb korrekciót tett (a sajtóhibák szokásos javítása mellett), a második kötet második kiadása pedig közölte a korábban megjelentetésre alkalmatlannak tartott „Reveries"-t, II. József „álmodozásait". De számos más jele is volt a sikernek. Ilyennek könyvelhetjük el azt is, hogy Marczali, mint említettük, az első kötet megjelenése után több olyan arisztokrata családdal is megismerkedhetett, amelyek jelentősebb levéltárakkal rendelkeztek. A munkával, s a belőle alkalmanként elsősorban a Budapesti Szemlében, a Századokban, vagy olykor jelentősebb hírlapokban közölt részletekkel Marczali kora vezető történetírói sorába emelkedett. Nem tudta ezt megakadályozni az az ellenállás sem, amely elsősorban szakmai körökben jelentkezett, s részben azzal a szándékkal, hogy a munka újszerű nézeteit ellensúlyozza. Az első kötetet a Századokban Pulszky Ferenc ismertette,70 s nem is kis terjedelemben. Nem az ő ismertetésére célzunk tehát, amikor ellenállásról szólunk, hanem arra a kettőre, amelyek Pauler Gyula tollából a Budapesti Szemle hasábjain láttak napvilágot.71 Pauler és Marczali viszonya a kezdetektől 69 Marczali 1882. márc. 31-én jelezte a Történeti Bizottságnak, hogy az első kötet elfogyott, s kérte, hogy az Akadémia adja ki azt újból, ha pedig ez nem lehetséges, engedélyezze, hogy Ráth Mói jelentethesse meg. Kérése: MTA. Kézirattár. A Történeti Bizottság iratai. 3/1882. A két kötet újabb kiadása azután 1885-ben és 1887-ben látott napvilágot, végül is nem Ráth Mór, hanem Pfeifer Ferdinánd kiadásában. Pfeifer Ferdinánd levele a kiadásról az MTA főtitkárához. Uo. 5/1884. 70 Századok, 1882. 123-132. 71 Budapesti Szemle, 1882. 30. k. 150-160., Uo. 1885. 41. k. 138-145.
