Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
MARCZALI HENRIK II. JÓZSEF CÍMŰ MUNKÁJÁRÓL 291 ez a két álláspont, aminek magyarázatát abban látjuk, hogy megítélésünk szerint - ellentétben a historiográfiai közfelfogással - a kiegyezés elfogadása és igenlése a történetírók kezét nem kötötte meg visszamenőlegesen, a magyar történelem korábbi szakaszait illetően. A furcsa csak az, hogy az első világháború utáni évtizedekben, majd azt követően, milyen végérvényesen kiesett a magyar történettudomány tudatából Marczali ilyen kettős állásfoglalása, ami részben magyarázza azt a sokban téves, egyoldalú képet, amit az utóbbi évtizedekben Marczali tevékenységéről a magyar történettudomány története kialakított.5 0 Nem vitás, a korszak eme kettős értékelésében szerepet játszott az a körülmény, hogy a munka elkészítésének kereken tíz esztendeje alatt Marczali nézetei sokban módosultak. Amikor az Akadémiától megkapta a megbízást, Marczali csupán 22 esztendős volt, a harmadik kötet megjelenésekor 32 éves. A „Magyarország története II. József korában" tehát éppen azokban az években keletkezett, amikor az ember általában is a legfogékonyabb a külső hatásokra. Marczali esetében pedig feltétlenül szerepet kapott mindebben az a körülmény is, hogy ifjúkorának, érlelődésének vitathatatlanul túlzó társadalmi optimizmusát ezekre az évekre már a realitások figyelembevétele, józan mérlegelése váltotta fel. A korabeli magyarországi viszonyokat a gimnáziumi tanuló, az egyetemi hallgató aligha ismerhette meg a maguk teljes valóságában,5 1 a kétéves külföldi tanulmányút pedig részben el is szakította tőle. 1877-től azonban lassanként túlsúlyba kerültek azok a nézetei, amelyek már a korabeli viszonyok reális felméréséből következtek. Marczali elfogadta a kiegyezést abban a formában, amint az 1867-ben megköttetett. Ugyanakkor úgy vélte, hogy Magyarország belső viszonyainak, elsősorban gazdasági életének terén ezzel nem lezárult, hanem éppen ellenkezőleg, megkezdődött valami új: a polgárság szerepének növekedése, általában az ország gazdasági-társadalmi életének gyorsabb átalakulása, a lehetőség ahhoz, hogy Magyarország Ausztriával szembeni elmaradásából ledolgozhasson valamit.5 2 Mindegy, mennyire volt ez illúzió, akár kettős értelemben is, az 1870-80-as évek gyors gazdasági fejlődése általánosságban igazolni látszott ezt a nézetet. A gazdasági viszonyok és a magyar társadalom reális képének jobb megismerése pedig nyomot hagyott Marczali történetírói tevékenységében is. Igaz ugyan, hogy a gazdaság élet jelentőségét már az első kötetben is felismerte és nyomatékosan hangsúlyozta," összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőséget tulajdonít azonban neki a harmadik kötetben.5 4 Igaz az is, hogy már az első kötetben is számos bíráló megjegyzéssel illeti a 18. század magyarországi nemességét?5 Kétségtelen azonban, hogy ezen a téren is lényeges változások történtek Marczali felfogásában, történetszemléletében 1888-ig. 50 Ld. Lcderer: i. m. 451-452. és 457. Lederer csupán ismétli a magyar történettudomány 1945 után általában egyoldalú beállítását. 51 Jellemző, amit önéletírásában említ, pl. a kiegyezés megkötésének hatásáról a pápai református kollégiumban: Marczali: Emlékeim. Nyugat, 1929. I. k. 720. 52 Nézeteit e tekintetben tükrözi önéletírása. Marczali: Emlékeim. Nyugat, 1929. II. k. 362-363. 53 Marczali Henrik: Magyarország története... I. k. 69. s kk. 54 Ld. különösen a harmadik kötet megfelelő fejezetét. Uo. III. k. 215-223., 228-244., 245-293. 55 Uo. I. k. 28. s kk.
