Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
290 GUNST PÉTER kimutatja az Alföld súlyának, jelentőségének megnövekedését a 18. században (egy adalék a hatásokhoz: Macaulay hasonlóképpen mutatja ki Anglia egyes területei gazdasági jelentőségének átformálódását),4 6 s azt, hogy míg a 18. század előtt a hegyvidéken, a Kárpátok előhegyein és halmain találjuk a gazdasági élet súlypontját, a 18. századra ez áttolódik az ország középső, alföldi területeire. Ugyanezt a jelenséget, a török hódoltság alatti részeknek a felszabadító háborúk utáni gyors gazdasági fejlődését állapította meg az ipar és a városfejlődés terén is. De ennél is lényegesebb, hogy már ebben a munkában, annak első kötetében is megfigyelhető, Marczali komolyan gondolja a nemzeti sajátosságok, mint ő mondja, a nemzeti „tulajdonságok" tudományos vizsgálatát. S a tudományos elemzés fényében bizony hamar kiderül, hogy sok minden, ami korábban a magyar nemzeti jelleg alkotórészének tűnt, nem az, hanem egyetemes jelenség. Nagyon jó példa erre az adóeltagadás, az adóhátralék, amely azonos gazdasági színvonalon azonos módon jelentkezik különböző országokban, s még sok minden más is. A nemzeti sajátosságok e vizsgálatával függ össze, hogy Marczali a munka első kötetében is több helyen végez nemzetközi összehasonlítást egy-egy jelenség értékelésénél, s mindig törekszik arra, hogy a korabeli magyarországi viszonyokat, egy-egy jelenséget, adatot elhelyezzen az európai fejlődés tablóján. Ez a törekvése később tovább erősödött, s Marczali egyike lett a legtöbb s a legszínvonalasabb analógiákkal dolgozó magyar történészeknek. Éppen a nemzeti fejlődés jelenségeinek az általánossal való egybevetéséből következik a munkának az a másik sajátossága, amely ugyancsak megalapozta a következő korszakok történetírásának fejlődését: az ország elmaradott gazdasági viszonyait, elsősorban a polgárság hiányát Marczali az osztrák udvar vámpolitikája következményének tulajdonítja. Ez már az első kötetben is megfigyelhető, ennél azonban jóval erőteljesebben jelentkezik a harmadik kötetben. Ennek a nézetnek vannak ugyan előzményei a magyar történetírásban, szélesebb forrásbázisra helyezve azonban, első ízben Marczalinál jelentkezik. Bármilyen furcsa is az első pillanatra, de mégis úgy véljük, hogy Marczali munkája a továbbiakban a magyar történetírás két fő ágának is a közös forrásává vált: Szekfű koncepciója a 18. századi magyar fejlődésről éppen úgy belőle eredeztethető,4 7 mint az a másik irányzat, amelyik szerint Magyarország a 18. században Ausztria gyarmata volt. (Marczali magát a „gyarmat" kifejezést is sűrűn használta ebben az összefüggésben!)4 8 Olyan erőteljes szavakkal, amelyekkel Marczali II. József gazdaságpolitikáját ebből a szempontból bírálja, sok esetben jelezve, hogy az amerikai angol gyarmatok gazdasági fejlődését jobban elősegítette az angol politika, mint Magyarországét II. József, csak kevesen használtak a magyar történetírásban, kortársai közül pedig senki sem· 49 Ε két nézet nála még nem ütközött össze, s nem jelentett antagonisztikus ellentétet, s a magyar történetírásban is csak jóval később került ellentmondásba egymással. Marczalinál békésen megfér egymással 46 Thomas Babington Macaulay: Anglia története II. Jakab trónralépésétől. I. k. Bp. 1875. Erre utal Lcdcrer Emma: Marczali Henrik helye a magyar polgári történettudományban. Századok, 1962. 451-452. 48 Marczali Henrik: Magyarország története... I. k. 107-114., 141-143. 49 Uo. I. k. 107-114., 124-125., 141-143. stb.
