Századok – 1990

Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275

MARCZALI HENRIK II. JÓZSEF CÍMŰ MUNKÁJÁRÓL 289 viszonyait ábrázolja. Marczali a 18. század II. Józsefet megelőző időszakát is elsősorban a korabeli források alapján mutatja be, s rajza e téren is számos tekintetben úttörő. A mából visszatekintve könnyen azt mondhatjuk, hogy nem volt nehéz a 18. századról újat nyújtani, hiszen a forrásanyag feltáratlan volt, a korabeli történetírás nem tudott sokat mondani a század körülményeiről. A forrásanyag puszta kivonatolása, mintegy regesztaszerű közlése is elegendő lehetett volna a sikerhez, hiszen a korszakot forrásszerűen szinte nem is ismerték. így tett a legtöbb történetíró ezekben az évtizedekben, sokan a 18. század történetével kapcsolatos új eredményeket a források egyszerű közlésének formájában tették elérhetővé a nyilvánosság számára. Annál inkább figyelemre méltó, hogy Marczali képes volt az önállóságra, az önálló vonalvezetésre, és egyéni nézeteinek magas szintű kifejtésére. Már az első kötet mutatja a szerző oroszlánkörmeit. Igaz ugyan, hogy sok tekintetben, elsősorban a feudális uralkodó osztály, a nemesség, az arisztokrácia és a főpapság értékelésében még a hagyományos úton jár, mikor hangsúlyozza azok szerepét a magyar nemzet „fenntartásában", de korántsem ezek a vonások jellemzik a kötetet. Sokkal inkább azok az új szempontok, amelyeket az egész 18. századi magyar történet értékeléséhez nyújt. Marczali alapjában módosította a 18. század egész megítélését a magyar történetírásban, már a munka első kötetével is. Addig történetíróink, különösen a protestánsok, de mindenki, aki a nemzeti függetlenség kérdéseit szem előtt tartva közelítette meg az ország történelmét, kivétel nélkül a hanyatlás korszakaként fogták fel a 18. századot. Marczali monográfiája korszakos jelentőségű abból a szempontból, hogy szakított az egyoldalúsággal és kimutatta: az ország népesedési viszonyait, egész gazdaságát tekintve a 18. század lényegében az erőgyűjtés, a gyarapodás, másszóval a felemelkedés, a gyors fejlődés időszaka volt. Ő volt az első történetíróink közül, aki részletesen bemutatta pl. azt az óriási átalakulást, ami a népességben a 18. század folyamán végbement, s külön is kiemelendő: az első volt, aki rámutatott a telepítések korszakos jelentőségére. Nyomatékosan hangsúlyozta mind a betelepítések (elsősorban a németek betelepítésének) nagy jelentőségét, de felfigyelt rá, és lényegében a valóságnak megfelelően mutatta be az országon belül lezajlott áttelepülési folyamatot is. Az a kép, amelyet a gazdasági életről, az adórendszerről, a vámokról, a mezőgazdaság és az ipar helyzetéről és fejlődéséről rajzolt, a részletek terén kimutatható minden természetes hiányossága ellenére is máig alapvető. De ugyanezt mondhatjuk Marczali társadalomábrázolásáról is. Számos jellemző apró adat segítségével, élénk ecsetvonásokkal mutatta be a 18. század nemesi társadalmát, parasztságának helyzetét, a városokat és a polgárságot, az udvar, az arisztokrácia és a főpapság viszonyait, az egyházak helyzetét és politikáját. Egyszóval: az első rendszeres áttekintést nyújtotta az egész 18. század magyar történetéről. Új megközelítésben tárgyalta az udvar és a rendek viszonyát, a császári ház magyarországi politikáját is. Az abszolutizmus és a rendiség, az udvar és a rendek között az adózás kérdésében jelentkezett ellentétek megfogalmazása is újszerűen hatott a korszak magyarországi történetírásában. A korabeli magyar történetírók körében szokatlanul erőteljesen hangsúlyozza Marczali a gazdasági élet jelentőségét. Fiatalsága és annak ellenére, hogy a gazdasági életben nem tehetett szert komolyabb jártasságra, meglepően jó érzékkel emeli ki a lényeget a rendelkezésére álló adatok tengeréből. így pl. jellegzetes e téren, amint