Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
MARCZALI HENRIK II. JÓZSEF CÍMŰ MUNKÁJÁRÓL 287 ként vissza kellett térnie már korábban tárgyalt kérdésekre, hogy azokat az új adatok fényében esetleg másképpen mutassa be, mint korábban tette. Helyenként ugyan a második kötetben is kitért az első kötetben már tárgyalt kérdésekre, ilyen esetek azonban ritkán fordultak elő, s inkább csak kiegészítéseket tartalmaztak. Az 1888-ban megjelent harmadik kötetnél ennél jóval többről van szó. A visszatérések a korábbi témákra rendszeresebben fordulnak elő, s funkciójuk is jelentősebb lett az egész munka felépítésében. Ennek azon kívül, hogy az Országos Levéltár kutatott gyűjteményeinek teljes, 1790-ig terjedő anyagát csak ezekben az években dolgozta fel, más oka is volt. Marczali anyaggyűjtési és feldolgozási módszeréről már szóltunk. Az anyaggyűjtésnek általa választott tematikus módszere számos, említett előnye mellett egy lényeges hátránnyal járt: csak vertikális áttekintést tett lehetővé, horizontálist azonban nem. Vagyis: lehetővé tette ugyan egy-egy ügy alakulásának teljes ismeretét 1780-1790 között, de nem biztosította az ügyek egymásra gyakorolt hatásának nyomonkövetését, azaz a szintetikus áttekintést egy-egy kisebb periódusban. Marczali ezt a nehézséget úgy akarta áthidalni, hogy egy-egy, több szempontból is fontos kérdés levéltári anyagának feldolgozásához az aktagyűjteményre átutaló jelzéseket tett. Mégsem sikerült teljesen megvalósítania elképzeléseit. S érdekes, hogy az anyaggyűjtésnek ez a hibája, a horizontális áttekintés alkalmankénti hiánya nem az első kötetnél jelentkezett, amelyik pedig elsősorban ilyen horizontális áttekintésekkel dolgozik, hanem a harmadik kötetnél. Ennek oka az, hogy az első kötetben az 1711 utáni időszak áttekintését nem elsősorban levéltári anyagokra építve oldotta meg, s a vonatkozó kézirattári és irodalmi anyag felett a kézirat elkészítésekor már teljesen rendelkezett. A harmadik kötet kéziratának megírása során jelentkezett elsősorban az anyaggyűjtés és a feldolgozás, megírás módszere közötti ellentmondás: azt a feladatot, amelyet Marczali maga elé tűzött, az általa választott anyaggyűjtési metódussal nem, vagy csak az eredeti szerkezet némi fellazítása, megtörése árán lehetett megvalósítani. Marczali javára írandó, hogy az igényesebb s ennek megfelelően nehezebb megoldást választotta; vagyis inkább megtörte a munka szerkezetét, mintsem hogy megrekedjen az alacsonyabb szinten, adott esetben egyes kérdéseknek lényegében regesztagyűjtemény-szerű tárgyalásánál. Ez sikerült is neki, ha a szöveg itt-ott sokszor nem is tűnik többnek a források egyszerű kivonatolásánál. A történetíró feladatáról vallott nézetei már kialakultak, s ebből következő módszereit is éretten tudta alkalmazni, amikor nekilátott a II. József-kori Magyarország viszonyainak bemutatásához. Munkájára rányomta bélyegét Macaulay módszere, s ez a továbbiakban egész későbbi történetírói tevékenységének is az alapja lett. Macaulay-ról, történetírói munkásságáról ebben az összefüggésben elsősorban két dolgot kell elmondani.42 Az első, hogy nem portréi, esszéi hatottak Marczalira, hanem az 1849-1861 között napvilágot látott „Anglia történelme II. Jakab trónralépte óta" c. hatalmas munkája. Marczali ezt a művet minden valószínűség szerint még angolul olvasta, a magyar kiadás részben akkor látott napvilágot, amikor ő éppen kétéves kül-4Í Tevékenységére Id.: Gunst: Acsády Ignác történetírása. 65. és kk.
