Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
286 GUNST PÉTER évi, több esetben 1787. évi jelzetről van szó),4 0 s a levéltári anyag feldolgozása 1785-ig tulajdonképpen a második kötet összeállítását is lehetővé tette, de a magyar és az erdélyi kancellária, helyenként a helytartótanács, a kamara levéltári anyagának időben korlátozott feldolgozása is hatalmas teljesítmény. S emellett Marczali a korszakból származó nyomtatott anyagot, valamint természetesen a vizsgált évtizedre vonatkozó történeti irodalmat is feldolgozta munkájához. így tehát óriási szorgalom és akarat megnyilvánulásáról is beszélhetünk a munka értékelésekor. A második kötetben tárgyalt témákhoz nem kellett még további levéltári anyagot is feldolgozni. A kötetben a levéltári jelzetek túlnyomó része 1783-ig megy, csak a jelzetek egy töredéke tartalmaz 1784-85-ös aktákra való hivatkozást, mégis jelentősen kiterjedt a feldolgozott levéltári anyag. Mindenekelőtt a bécsi titkos levéltárból az államtanács anyagával,4 1 de különösen két nagy egyházi gyűjtemény, az esztergomi és az egri érseki levéltárak és könyvtárak forrásaival. Marczali az egyházi viszonyok ábrázolásához használta fel ezeket a gyűjteményeket, s e téren nem egy esetben olyan adatokat is közöl, amelyek II. József korának egyházi tisztségviselőit egyáltalában nem tüntették fel kedvező színben (az egyházi vezetők korábban említett nehezteléseit alighanem ezek is kiválották, nem csupán a tanulmányi alappal kapcsolatos kérdések taglalása). Látogatását Egerben arra is felhasználta, hogy a Heves megyei levéltárban kutasson. Számos értékes adatot közölt azután Pálffy herceg malackai levéltárából, s alkalmanként más kisebb gyűjteményekből is. Már az első kötet megismertette őt az Apponyi-családdal, gróf Apponyi Sándor levéllel kereste meg, s felajánlotta az Apponyi-levéltár feldolgozását, amivel Marczali megfelelően élt is (főleg a harmadik kötetben). Gróf Andrássy Gyuláné és gróf Szécsen Antal is levéllel fordultak hozzá s személyes megismerkedésük során ugyancsak lehetővé tették számára családi levéltáraik iratainak feldolgozását. Az anyaggyűjtés igazán teljes körűvé a harmadik kötet összeállítása során vált. Marczali ehhez a már említett levéltárakon kívül felhasználhatta a kalocsai érseki levéltár, az erdélyi kancellária, az Apponyi-család levéltára, a fővárosi levéltár, és néhány megyei levéltár (Vas megye) és helyi gyűjtemény (pl. a Szepes megyei múzeum) anyagát. S ehhez a kötethez már természetesen be kellett fejeznie a magyar és az erdélyi kancellária, általában az Országos Levéltár gyűjteményeinek feldolgozását egészen 1790-ig. Valóban csak ebben a kötetben találkozunk - a már említett elszórt adatokon kívül - hivatkozást 1785 után kelt aktákra. Tulajdonképpen a levéltári források ilyen szakaszos feldolgozásának, azaz annak a következménye, hogy az első két kötet megírásakor nyilvánvalóan még csak 1785-ig dolgozta fel a teljes anyagot az Országos Levéltárban - ennek a következménye, hogy a harmadik kötetben alkalman-40 Az első kötetben közvetett módon Marczali is utal arra, hogy csak 1785-ig nézte ál a levéltári forrásokat. Marczali: Magyarország történele... I. k. 119. A szöveg összefüggéseiből kivehetően az 1785 utáni jelzetekre utalások valószínűleg korrektúrában történt utólagos betoldások révén keletkeztek; időközben ugyanis Marczali kutatásai időben is előbbre haladtak a forrásanyagban. 41 Marczali 1883. máj. 31-én jelzi a Történeti Bizottságnak, hogy az uralkodó engedélyezte számára a titkos levéltár használatát, ezért a második kötet kéziratának benyújtása némi halasztást fog szenvedni. MTA Kézirattár. A Történeti Bizottság iratai, 22/1883.
