Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
284 GUNST PÉTER Ha kezdetben Marczali talán nem is látta, de viszonylag hamar tisztába jött a feladat nehézségeivel,35 s kitűnő érzékkel olyan kutatói és anyaggyűjtői módszereket választott, amelyek jelentősen megkönnyítették vállalkozásának sikerét. Igaz ugyan, hogy ezzel kapcsolatos döntései más tekintetben olykor hátrányokkal is jártak, s ennek következményei helyenként érződnek is munkáján, de mégis ezeknek a módszereknek köszönheti, hogy egyáltalában létrejöhetett ez a monográfia. Különösen akkor figyelünk fel a kutatási módszer jelentőségére, ha tekintetbe vesszük, hogy abban az időben az Akadémia Történeti Bizottsága sok tervet fogadott el, számos megbízást adott olyan témák feldolgozására, amelyek máig is hiányoznak a magyar történetírás teljesítményéből.36 Annak, hogy az így tervezett kötetek jó része nem készült el, alapvetően az a hatalmas forrásanyag az oka, amelyet a szerzőknek fel kellett (vagy fel kellett volna) dolgozniuk, de amiről több-kevesebb nekibuzdulás után valami okból lemondtak. Marczali nyilván mindent mérlegelve, racionálisan döntött úgy, hogy II. József korát három kötetbe csoportosítja, s a köteteket nem egyszerre, hanem egymás után jelenteti meg. Ez abban az időben nem volt olyan elképzelhetetlen, mint amilyen adott esetben sajnos ma lenne, sőt igen gyakori megoldás volt, éppen a forrásanyag nyújtotta munkanehézségeket figyelembe véve. S ez a megoldás biztosította Marczali számára a siker érzését, amire mindenkinek feltétlenül szüksége vagy egy ilyen horderejű, sok éven át tartó vállalkozás megvalósításához. A másik alapvetően helyes módszertani döntés az volt, hogy Marczali ennél a munkánál - felmérve a forrásanyag óriási mennyiségét - szakított a történeti munkák előkészítésénél, az anyaggyűjtésnél szokásos cédulázással. A cédulázás, amely egyébként általában ideális módszernek tekinthető, s a történettudományi kutatásokban máig nélkülözhetetlen, az adott esetben olyan óriási mennyiségű adatlapot, cédulát eredményezett volna, amelynek áttekintése csak rendkívüli nehézségek árán lett volna biztosítható, ha ugyan egyáltalában megoldható lett volna. Igaz persze, hogy a cédula, amely egyszerre több témánál is használható, azaz ugyanannak az adatnak többoldalú felhasználását biztosítja, nyilván itt is szélesebb és helyenként talán mélyebb feldolgozást tett volna lehetővé, de ezzel a módszerrel aligha lehetett volna viszonylag rövid idő alatt jelentős eredményt elérni. Marczali helyesen ismerte fel ezt a körülményt, s ezért más módszert választott: az anyag tárgykörök szerinti csoportosítását. Hagyatékában anyaggyűjtésének egy jelentős része megmaradt, így ennek segítségével bepillanthatunk munkamódszerébe.3 7 Nem cédulákkal dolgozott, hanem pa-35 Javaslatában, melynek alapján megbízatási kapott a munkára, még 1880 közepére vállalta a kézirat elkészítését. Ld. MTA Kézirattár. A Történeti Bizottság iratai. 5/1878. 1879 novemberében már jelezte, hogy nem tudja a munkát a vállalt határidőre elkészíteni, s 1881 elejére ígérte a kéziratot. Uo. 7/1879. 1880 decemberében azt közli, hogy a munkát két kötetre tervezi, s az első kötet kéziratát 1881-re ígérte. Uo. 8/1880. Végül 1881 nyarán már három kötetről beszél. Uo. 1/1881. <6 Ballagi Aladár pl. sohasem készítette el azt a munkát, amellyel Marczalival egyidőben bízlák meg, s Thallóczy és társai sem készítették el a 16-17. századi gazdaságtörténet szempontjából alapvelő javaslatukat. (Ez utóbbira ld. Gunst: Acsády Ignác történelírása. Bp. 1962. 90-91.) 37 A II. József-kori kutatás kéziratos anyagál ld. Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban OSZK) Kézirattára. Fol. Hung. 1894.
