Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
MARCZALI HENRIK II. JÓZSEF CÍMŰ MUNKÁJÁRÓL 285 pírívekre jegyezte fel az egyes akták tartalmát s az egyes ügyekre vonatkozó aktákat, illetve azok fontosnak tartott adatait a levéltári jelzetek gondos rögzítésével vezette rá az ívekre. Egy-egy ügyről így végül is összefüggő feljegyzéstömböket nyert, melyek olykor - az esetek nagyobbik részében - több ívet is tartalmaztak (ezeket borítóval vagy gemkapoccsal fogta össze). Ez a módszer segítette hozzá ahhoz, hogy a levéltári anyag feldolgozása terén viszonylag gyorsan haladhasson. Hiszen így lényegében sorrendben haladva nézhette át az egyes aktákat, s dönthette el, hogy mit hová jegyezzen fel. Segítségére volt ebben természetesen az is, hogy a különféle ügyekről utóbb keletkezett iratok rendszerint tartalmazzák a korábbi akták számait is, ami megkönnyítette számára azt, hogy néha évekkel az első akták adatainak kijegyzése után megtalálja, hová, milyen ügyre is vonatkozik az újabban előbukkant érdekes adat. Ha más módszert használ, akkor sem tehetett volna mást, mint hogy előzetes terv alapján a mutatókönyvekből keresi ki a vonatkozó aktákat, ami rendkívül fáradságos, időrabló módszer lett volna, s nem tette volna lehetővé számára a megfelelő és szükséges tájékozódást a teljes anyagban, azaz a levéltári anyag egészének kielégítő ismeretét. így viszont egyszerre ismerte meg a teljes levéltári anyagot, és azonnal amolyan fél-feldolgozást is végzett. Ez a módszer magyarázza, hogy rövid idő alatt képes volt ilyen óriási anyagot feldolgozni. Kortársai számára, különösen azok körében, akik közelről nem ismerték, szinte hihetetlennek tűnt az előszóban büszkén jelzett munkateljesítmény, míg viszont Pauler Gyula azon a nézeten volt, hogy 70 ezer akta nem is olyan sok, ha még legalább ugyanannyi van hátra az anyag teljes feldolgozásához.38 Mindenesetre ez a módszer hátrányaival egyetemben is (egyebek között ennek számlájára írható egyes ügyek okmánykivonatnak tűnő bemutatása) aránylag gyors sikert biztosított. A viszonylagos gyorsasághoz hozzájárult azonban a munka tervezett felépítése is, hiszen az első kötet jelentős része az 1780 előtti korszakot, valamint II. József trónörökösi tevékenységét tárgyalja. Ezzel a megoldással Marczali biztosította, hogy már az 1785-ig terjedő iratanyag átnézése után publikálhassa az első kötetet. Ehhez a kötethez elégségesnek bizonyult a Nemzeti Múzeum, az Akadémia és az Egyetemi Könyvtár kézirattárának átböngészése, s az Országos Levéltárban az országos hatóságok 1785-ig terjedő iratanyagának feldolgozása. Az említett gyűjtemények forrásanyagainak feldolgozása így is óriási feladat volt. Marczali ezen kívül a berlini levéltárban és a bécsi állam levéltárban is dolgozott. Ugyancsak használta a Pest megyei levéltárat, s a Pozsony megyei levéltárat, és Pozsonyban a Pálffy-család levéltárát. Elsősorban a Nemzeti Múzeum kéziratos anyaga teljesnek tűnő feltárása és az Országos Levéltárban fellelhető anyag feldolgozása volt komoly erőfeszítést igénylő munka. Az első kötet 1881-ben jelent meg, a kézirat 1881 közepére készült el. 9 így tehát mintegy három évi megfeszített munka eredménye volt ez a kötet. 1785 utáni levéltári jelzetet az első kötetben csupán néhány ízben találtunk (egy esetben 1786. 10 Pauler Gyula ismertetése: Budapesti Szemle, 1882. 30. k. 150-160. 39 A mintát a kéziratból (mintegy az első kötet felét) 1881. ápr. 23-án nyújtotta be a Történeti Bizottsághoz. Ld. MTA Kézirattár. A Történeti Bizottság iratai, 1/1881.
