Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
282 GUNST PÉTER Arneth kivonatolásából ismertette, 22 sőt, a második kötetben is Arneth alapján ismerteti egy részét.2 3 Néhány évvel később, az első kötet újabb kiadásában azonban - kisebb kihagyásokkal - közölhette a szöveget2 4 - nyilvánvalóan megfelelő engedélyekkel. Hogyan kapott erre lehetőséget, arról nem ír, csupán arra utal, hogy közlése nem teljes. Mint írja, a közlés ugyan teljesen szöveghű, „csak egy pár szót hagytam el, hol nagyon is élesen mutatja körmét az oroszlán". A szövegközlés - ma már tudjuk - valójában teljesnek mondható, s a kihagyott részek, amelyekre Marczali utalt, csupán néhány olyan kifejezést tartalmaztak, amelyek - talán úgy érezhették - még a 19. század 80-as éveiben is sérthették volna a magyar nemességet.26 Lehetséges azonban az is, hogy Arneth kérte meg a jelzett szövegrészek kihagyására. Akármint is van, maga az eset bepillantást enged a korabeli viszonyokba, s jól érzékelteti azokat a körülményeket, amelyek között Marczali dolgozott. 7 S hasonlóak voltak a viszonyok minden téren. Jellemző az egész szituációra, hogy amikor Jókai, akinek igen tetszett Marczali monográfiája, s több munkájában is felhasználta azt, saját kezdeményezésére közbenjárt Rudolf trónörökösnél, s megkérte, engedélyezze, hogy Marczali a munka harmadik kötetét a trónörökösnek ajánlhassa, Rudolf azt kereken visszautasította, azzal a megokolással, hogy ha más munkáról lenne szó, örömmel engedélyezné az ajánlást, II. József és politikája azonban még akkoriban is ütközőpont volt a konzervatívok és a szabadelvűek, az osztrákok és a magyarok között, s ő, mint trónörökös, nem akart állást foglalni egy ilyen ügyben, még abban a formában sem, hogy engedélyezné az ajánlást. Csak a helyzet érzékeltetése céljából említettük mindezt, azért, hogy megértessük: II. József és korának kérdései 1880-1890 táján Magyarországon még aktuális kicsengést kaptak.29 S vegyük figyelembe azt is, sok minden múlt azon, hogyan oldotta meg a feladatát a történetíró, hiszen pl. az egyetemi tanári kinevezés - a kormány felterjesztése után - végső soron az uralkodó kezében volt. Marczali maga mondja el, hogy tekintettel zsidó vallására, a király csak akkor írta alá a kinevezési okmányt, amikor két osztrák törté-22 Marczali H.: Magyarország története... I. k. 392-393. Marczali H.: Magyarország története... II. k. Bp. 1885. 2. „Az egész okiral még kiadatlan, nem is adható ki." 24 Marczali H.: Magyarország története... I. k. Második kiadás. Bp. 1885. 25 Uo. IV. Kihagyta pl. a „d'abaisseret apourir les grands" kifejezést, vagy a „j'attaque" kifejezést. Ld. erre Derek Beates: Joseph IPs „Reveries". Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchives, 1980. 142-162. A jelzett kihagyásokra a 147. s kk. lapokon utal. - Beales javítja a szöveg Marczali-féle olvasatát az eredeti alapján, s megjegyzi, hogy ezeket a kisebb szövegeltéréseket vagy az okozhatta, hogy Marczali egy másik másolatot használt, esetleg azonban az is, hogy nem az eredetit, hanem Arnelh másolatát használta, s abból kerültek át szövegébe az eltérések. Mi abból, hogy Marczali Arnethnek mond köszönetet a közlés lehetőségéért, ez utóbbit tartjuk valószínűnek. 2 Beales figyelmét arra, hogy a „Reveries"-! Marczali közölte, H. Balázs Éva hívta fel. Neki tartozom köszönettel én is azért, hogy Beales közlésével megismertetett. 28 Marczali: Emlékeim. Nyugat, 1929. II. 301. Nem politikai, hanem gazdasági kérdések elemzése kapcsán Marczali maga is utal arra, hogy a száz évvel azelőtti körülmények még az ő korában is éreztetik hatásukat. Marczali Henrik: Magyarország története... I. k. 69.
