Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
MARCZALI HENRIK II. JÓZSEF CÍMŰ MUNKÁJÁRÓL 281 Hasonló módon ugyancsak egy hajszálon függött a kutatási engedély nem egy magyar levéltár esetében is. Különösen az egyházi gyűjtemények és a családi levéltárak kutatását nehezítették előre nem látott, aktuális politikai és egyéb szempontok, így pl. a munka második kötetének megjelenése után Fraknói jelezte Marczalinak, hogy Haynald kalocsai érsek, aki egyébként - mint korábban láttuk - Marczali egyik támogatója volt,15 rossznéven vette azt az álláspontot, amelyet a kötet az egyházi kérdések, különösen a tanulmányi alap problematikájának tárgyalásával képviselt. Haynald szerint - mint Fraknói nyilván némi túlzással mondotta - „Marczali az egyház legnagyobb ellensége" Magyarországon. Tekintettel arra, hogy az érsek döntött a levéltári kutatási engedély megadásáról vagy elutasításáról, ez az állásfoglalás korántsem volt érdektelen. Végül is elsimult az ügy, s Marczali engedélyt kapott a kutatásra,16 de ez s a hozzá hasonló esetek17 mutatták, hogy a 18. század magyarországi társadalmi és gazdasági problematikájának számos olyan összefüggése van a 19. század végének társadalmi életével, amelyek elkerülhetetlenül aktuális politikai kérdésekké válhatnak, s sokszor válnak is (pl. az egyházpolitikai reformok kérdése) a 19. század végének Magyarországán, s rendre veszélyeztethetik, olykor egyenesen veszélyeztetik is a kutatás lehetőségét. A veszélyek szemléltetésére is találunk néhány példát. Amikor Marczali engedélyt kapott arra, hogy kutasson az államtanács irataiban, Arneth, az udvari levéltár igazgatója figyelmeztette arra, hogy a Burgban II. Józsefről nem szeretnek beszélni.18 Maga a kutatási lehetőség is óriási potenciális veszéllyel járt. Igen jellemző egy mozzanat, amelyet azért mutatunk be a maga teljességében, hogy megvilágítsuk a helyzetet. A bécsi titkos levéltár anyagának átnézése során valószínűleg Marczali kezébe is került, vagy Arneth, a levéltár igazgatója hívhatta fel a figyelmét arra a feljegyzésre, amelyet II. József még trónörökös korában készített, s melyet korunk szakirodalma „Reveries" (Álmodozások) néven ismer. Ebben a trónörökös összefoglalja nézeteit a birodalom helyzetéről, s benne Magyarország sajátos jogállásáról, s vázolja elképzeléseit arról, hogyan lehet a nemességet bevonni az adózásba. Arneth jól ismerte ezt a feljegyzést, le is másolta, de a szöveget sohasem tette közzé,19 csupán a kivonatát. Munkája során Marczali is használta vagy az eredeti feljegyzést, vagy Arneth másolatát, hiszen a monográfia első kötetében utal rá, s kivonatosan ismerteti is annak mondanivalóját.20 1 881-ben azonban még azt írta róla, hogy Arneth, a bécsi levéltár igazgatója nem tartja azt közölhetőnek. A szakirodalom akkoriban ezt a feljegyzést csak Arneth Mária Teréziáról írt munkájából ismerte, ahol a kivonatot Arneth közölte.2 1 Marczali 1881 előtt talán nem is látta az eredetit, munkája első kötetében még 15 Ld. erre Gunst: ί. ni. Századok, 1987. 16 Marczali: Emlékeim. Nyugat, 1929. II. k. 301. 17 A második kötetben a tanulmányi alapról kifejtett felfogását kifogásolta Samassa József egri érsek is, s általában a katolikus egyház majd minden magasabb tisztségviselője. 18 JMarczali: Emlékeim. Nyugat, 1929. II. 300. 19 Marczali utal arra, hogy Arneth szerint az irat nem közölhető. Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. I. k. Bp. 1881. 57., illetve, hogy „teljesen" nem adható közre (Uo. 392.) Marczali H.: Magyarország története... I. k. 392-393. 21 A. Arneth: Geschichte Maria Theresia's. Wien, 1876. VII. k. 65-68.
