Századok – 1990
Közlemények - Gunst Péter: Egy történeti monográfia születése. (Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában) II/275
MARCZALI HENRIK II. JÓZSEF CÍMŰ MUNKÁJÁRÓL 279 nül torzóban maradtak), pozitivista történetszemléletük éppen ebben jutott kifejezésre. A korabeli hazai történetírók többségének egyszerűen nem volt elegendő ereje ahhoz, hogy a napfényre hozott anyagot azonnal megfelelő szinten feldolgozzák - amiként ez máshol sem történhetett volna meg „menetből". Éppen ez a körülmény adott azután alkalmat a millenniumi ünnepségeket felhasználva arra, hogy a már napfényre hozott adatok, az elmúlt évtizedek során feltárt források segítségével a magyar történelem új szintézisét alkossák meg a Szilágyi Sándor szerkesztette 10 kötetes Magyarország története sorozat egyes köteteiben. Az addig eltelt évtizedek alapjában formálták át a magyar történelemről a megelőző nemzedék (elsősorban Horváth Mihály és Szalay László) által rajzolt képet, s alapvető adatokat tettek közkinccsé a kronológia egyes, eddig vitás, vagy tévesen megoldott kérdéseitől egészen az egyes intézmények történetéig. Természetes, hogy ennek a lázas forrásfeltáró tevékenységnek a nyomán kitágultak a magyar történelem időbeli határai is. Ha igaz is az, hogy az 1867 után új lendületet kapott forrásfeltárás elsősorban a 16-17. századra nézve hozott napfényre rengeteg új anyagot, az is igaz, hogy megteremtette a lehetőséget a 18-19. század történetének kutatásához is. Mindeddig erről a korszakról tulajdonképpen csak a korabeli nyomtatványok, könyvek, röpiratok, hírlapok stb. alapján rajzoltak képet, már amennyire egyáltalán foglalkoztak a korszakkal. A legmesszebbre e téren talán Horváth Mihály jutott, aki még a reformkor és a szabadságharc történetét is megírta, s ide számíthatjuk Kemény Zsigmondnak elsősorban Erdély 18-19. századi történetével foglalkozó tanulmányait is. Kemény azonban már meghalt, Horváth Mihály inkább csak magányos óriás a kiegyezés táján, semmint egy kutatói gárda vezére, amikor a kiegyezés megteremtette a lehetőségét annak, hogy a 18-19. század történetét is forrástanulmányok alapján térképezhessék fel a kutatók. Az Akadémia e téren kezdeményezője volt az előrelépésnek. A Történettudományi Bizottság, mely sok tekintetben máig sem eléggé méltányolt úttörő szerepet játszott pályadíjai révén, megbízásaival az egész magyar történettudomány modern szervezetének kiépítésében és tematikájának formálásában, 1878 elején pályázatot hirdetett, illetve megbízást adott a 18. század magyarországi történetének megírására.1 ' A megbízásokkal azt a célt szolgálta a bizottság, hogy viszonylag rövid idő alatt rendelkezésre álljon néhány monográfia, melyek segítségével tudományos módszerekkel készülne el a 18. század történetének feltárása. így kapott megbízást Molnár Aladár a 18. századi közoktatás történetének, Ballagi Aladár pedig III. Károly kora (1711-1740) műveltségi viszonyainak feldolgozására, ill. megírására. Marczali Henrik - Pulszky Ferenc és mások biztatására - II. József és II. Lipót korának megírására vállalkozott.13 Ha az előbbiekben vázoltuk a 18. század történetének feltáratlanságát, most nyomatékkal kell hangsúlyozni Marczali vállalkozásának bátorságát. Nemcsak, sőt nem 12 Ld. erre: Akadémiai Értesítő, 1878. 41. I. és Századok. 1878. 202. '· Marczali javaslatát ld. MTA kézirattára. A Történeti Bizottság iratai 5/1878. Kelt 1878. jan. 28-án. Ballagi Aladár javaslata uo. 7/1878. Molnár Akadáré uo. 6/1878.
