Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 265 kormánynak tudomásul kell vennie, hogy Deák pártjánál megértőbb, engedékenyebb, békésebb és mérsékeltebb magyar pártot nem találhatnak, mert Magyarországon Deák „pártjánál mérsékeltebb politikát képviselő párl elképzelhetetlen (tehát olyan, mely »Ausztriához« közelebb állna)". Mindebből következik, hogy addig, amíg a kormány nem lép szövetségre Deákkal, addig az a parlamenti többség, mely Deák körül kialakulhat, „számukra haszontalan lesz, sőt heves ellenállást is eredményezhet". Ennek megértetésére történtek ugyan erőfeszítések, de a bécsi kormány egyes tagjainak merev magatartása a deáki programmal szemben, nagyon megnehezíti a konfliktusok elsimítását - vélekedett az angol követ.4

9 A Bloomfield által felvázolt és Bécs számára legkedvezőbbnek tűnhető pártalakulás kikristályosodása 1861 április második felében még jócskán váratott magára. A Pestről származó konkrét értesülések szerint Teleki gróf tekintélye és befolyása a képviselők között fokozódott. A Deák-Eötvös-féle csoportosulás egyik tagja arról informálta Dunlopot, hogy befolyásuk nemcsak nem növekszik, de azt tapasztalják, hogy egyre csökken a képviselők körében. Már attól kezdenek aggódni, hogy nagy kisebbségben maradnak - esetleg csak tízen. Ennek elkerülése érdekében agitációt folytatnak a „szélsőségesek" félénkebb, ingadozóbb tagjai között, és határozott felszólítással kívánják őket a kiegyezés. Deák tábora felé irányítani. A küzdelem egyre fokozódott a pártcsoportok között, amit Teleki fellépései, megnyilatkozásai még élesebbé is tettek. Az utóbbinak többek között Nagyabonyban 1861. március 30-án elmondott programbeszéde váltott ki országos hatást, és forrósította fel a képviselők hangulatát. Miután Pesten április 8-án nagy közönség részvétele mellett gyászistentiszteleten emlékeztek meg gróf Széchenyi István halálának egyéves évfordulójáról -ezt követően az utcákat elözönlő néptömeg a hazatérő gróf Teleki László kísérőjéül szegődött, és hatalmas ovációval ünnepelte. Dunlop értesülései szerint 1861. április 23-án este egy nyilvános összejövetelen Teleki gróf poharát a magyar emigrációra és Kossuthra emelte, amit a megjelentek nagy tapssal fogadtak. A mérsékeltebbek körében Teleki magatartását elítélték, mondván hogy feleslegesen ingerli Bécset olyan körülmények között, amikor megnövekedtek reményeik egy kiegyezés felé mutató tárgyalásokra.5

0 A Deák körül tömörülő képviselők korántsem nézték tehetetlenül a konkurrens párt erejének kibontakozását, népszerűségének növekedését, hanem minden lehető módon arra törekedtek, hogy soraikat megbontsák, hogy többeket visszahódítsanak a maguk táborába. 1861 április végén az úgynevezett határozati párt a maga sajátos radikálisabb programjával zászlót bontott, miután a Teleki László vezetésével, Nyáry Pál, Tisza Kálmán, báró Podmaniczky Frigyes és Madarász László részvételével összeült külön bizottság elfogadta a pártcsoport programját, és elhatározta, hogy a császári leiratra adandó válaszként céljaikat és politikai irányukat csakis határozat formájában hozzák nyilvánosságra, és kérik ehhez az országgyűlés tagjai többségének "'Bloomfield Russellnak, Vienna, 1861. ápr. 11. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O." 7. 609/163Λ ' Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. ápr. 9. (Uo. 609/20.).