Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
266 ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 266 támogatását. Ugyanakkor bizonyos közeledés is megindult a Deák-Eötvös-féle mérsékelt csoport és a Teleki köré tömörült képviselők között, miután sokan arra a belátásra jutottak, hogy a Deák Ferenc által előterjesztendő felirat szövege, tartalma és a Teleki-féle határozati előterjesztés között lényeges elvi ellentét nem mutatkozik. Mindannyian egyetértenek az 1848-as alkotmány helyreállításának követelése és a Februári pátensben foglaltak elutasítása mellett. A Teleki-párt nem látott elvetni valót abban, ha a császári feliratra szánt válaszként Deák előterjesztését fogadja el az országgyűlés - csupán ahhoz kívántak ragaszkodni, hogy ezt ne felirat formájában terjesszék az uralkodóhoz, hanem határozat formájában hozzák nyilvánosságra. Ily módon május elejére a két pártcsoport között voltaképpen már megindult a közeledés, habár a szélesebb közvélemény ebből egyelőre keveset sejtett. A fordulat egy tragikus esemény utóhatásaként vált teljessé, - miután 1861. május 8-án gróf Teleki László önkezével vetett véget életének. Egy nappal annak előtte még a beavatott Dunlop sem láthatta, hogy az események ilyetén fordulatának hatására mennyire felgyorsulnak majd az események, és mennyire hozzájárul majd a határozati párt vezérének váratlan halála az országgyűlés alsóháza szinte egységes állásfoglalásának kialakulásához. Május 7-én Dunlop még a határozati pártiak döntő befolyásának bekövetkezéséről szól, arról, hogy a mérsékelt politikai erő szinte megbénult, megszűnt létezni. Úgy látja, hogy a radikális politika, a kemény vonal vált teljesen uralkodóvá és lassanként még a tiszta perszonálunió is háttérbe szorul, hogy majd végül is helyet adjon az Ausztriához kapcsolódó bármilyen fajta „unió" elvetésének. Éppen ezért Dunlop véleménye szerint az országgyűlés gyors feloszlatására lehet számítani, a katonai kormányzat bevezetésére, az adók erőszakos behajtásának elrendelésére. Ennek kapcsán kitért a parasztság nagyfokú elégedetlenségére a már folyamatban lévő erőszakos adóbehajtások, a katonai beszállásolások miatt - miután ennek következtében a falusi népesség nyomorúságos helyzete megnövekedett, és mindezért hajlamosak a földesurakat okolni. Az utóbbiak körében növekszik az aggodalom a békés lehetőségek netaláni elmulasztása miatt - gondolva az emigráció esetleges aktívabb beavatkozásának lehetséges következményeire, a felbátorodó elégedetlen, felizgatott néptömegek kiábrándultságának hatásaira.5 2 Azok a mérsékeltebb politikai felfogású politikusok, akik később Teleki László öngyilkosságát olyképpen magyarázták, hogy nem tudta, nem akarta vállalni tulajdon fellépésének egyre súlyosabb kilátásokkal terhes következményeit, az országgyűlés várható feloszlatását, az ostromállapotot, az újabb abszolutizmus bevezetését - ha némiképpen saját szempontjaik szerint is ítélték meg az eseményeket, de mégis közel jártak az igazsághoz. Az a radikális program, mely Teleki László utolsó hátrahagyott beszédtervezetéből is világosan kitűnik, bármennyire is tükrözte szövegezőjének elvhűségét és ragaszkodását az emigrációban képviselt nézeteihez - a hazai körülmények között tényleges és tartós társadalmi támaszra azok körében, akik mellette felsorakozni látszottak - nem lehetett. A népmozgalmaktól, a parasztság tömegeitől, a nemze-51 Vö. Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei. I-VI. Budapest, 1903. III. 26. és köv. 1.: Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-61). Budapest, 1967. 445. és köv. 1. 52 Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. máj. 7. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 610/21.).
