Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

264 LUKÁCS LAJOS zető arisztokrácia, a konzervatív politikusok nézeteit és taktikáját. Szólt többek kö­zött gróf Esterházy Mihályról, a felsőház elnökéről és annak megnyitó beszédéről, va­lamint hatásáról. Az elnök, figyelemmel a közhangulatra, az alsóház soraiban uralko­dó nézetekre, jónak látta a megemlékezést az 1849-ben mártírhalált halt gróf Batt­hyány Lajosra, az első felelős magyar miniszterelnökre. A felsőház leglojálisabb, leg­udvarhűbb tagjai emiatt nehezteltek is rá, és az idős grófot „vén agyalágyultnak" titulálták. Nem így az országos közhangulatot jobban követő főurak, akik örültek a bátor megnyilatkozásnak, és hasonlóképpen vélekedtek a lakosság szélesebb körei­ben is.4 7 Ami pedig az alsóházi képviselők megválasztását illeti - arról Dunlopnak akad­tak a mérsékelt liberális ellenzék számára nem éppen kedvező információi. Ezek sze­rint a választók köre szűk volt és még a szavazati joggal rendelkezők közül is nagy számban tartózkodtak a szavazástól. Értesülései szerint a népesség szegényebb réte­gei körében „csalásnak" „gyerekjátéknak" tekintik a választásokat - olyan valami­nek, amire a dolgozó embereknek nincs is idejük, és egyébként is az ő érdekeikkel nem is törődnak. Állítólag Pesten olyan kijelentés is elhangzott, hogy majd akkor sza­vaznak, ha Garibaldi a Száván innen lesz, Kossuth pedig Szegednél átkel a Tiszán. A fővárosban uralkodó hangulathoz sok tekintetben hasonló értesülések érkeztek Dun­lophoz Erdélyből is - „miszerint a parasztság és az alacsonyabb néprétegek között az egész országban erősödnek a hasonló elképzelések és várakozások". A mérsékelt li­berális ellenzék politikai működésére a feszült és kritikus közhangulat rányomta bé­lyegét. Mint Dunlop megjegyezte, e jelzett körökben nagyon tartanak a lakosság tü­relmetlenségétől, nyomásától, és éppen ezzel hozható összefüggésbe a képviselők ra­dikálisabb magatartása és azon véleménye, hogy „haladásukat meg kell gyorsítani".4 8 Ami a magyar országgyűlés vezető két pártcsoportosulásának jövőbeli helyze­tét, egymáshoz való viszonyát illeti, erről Bloomfield követ figyelemre méltó értesü­léseket küldött Londonba. Hivatkozik az országgyűlés egyik Bécsbe érkezett és De­ákhoz közel álló - ámbár meg nem nevezett - tagjára, akitől azt az információt kap­ta, hogy a Deák vezette képviselők száma 80 főre tehető, ugyanennyire tehető a Te­leki gróf mögött álló képviselők száma is. Tekintve, hogy az alsóház nagyjából 300 képviselőt számlál, a megmaradó 140 tagot olyan ingadozónak lehet tekinteni, akik még nem kötelezték el magukat egyik pártirányzat mellett sem. Ily módon a későbbi parlamenti küzdelem fogja eldönteni, hogy majd melyik pártnak sikerül az ingadozók többségét maga mellé állítani. Bloomfield úgy látja, hogy ha Deáknak sikerülne be­folyását kiterjesztenie, az esetben a mérsékelt irányzat kerülhetne többségbe, hatal­muk megnövekedne, és nagy hatással lehetnének az egész országra. Mindennek jelen­tőségét azonban nagymértékben lecsökkentheti Bécs magatartása, amennyiben az osztrák kormány kevés megértést mutatna Deák programja iránt. Ha a bécsi vezetők elmulasztanák az alkalmat, nem élnének a keletkező lehetőséggel, akkor nehezen kép­zelhető el a kibontakozás Magyarországon. Bloomfield véleménye szerint az osztrák 47 Dunlop Bloomfieldnek. Pest, 1861. ápr. 9. (Uo. 609/17.). 48 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents