Századok – 1990
Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3
20 GYÖRFFY GYÖRGY helyezkedtek el. A vezérek nyári és téli szálláshelyeiken, valamint tavaszi és őszi szállásváltó útjaikon adóztatták a magyar és szláv köznépet. A nyári és téli szállások váltásának, ill. a tavaszi és őszi ingajáratoknak a rendszerét legvilágosabban Piano Carpini és Rubruk írta le, beszámolva a Qypcak-Kumániát (Kunországot) elfoglaló mongoloknál való tartózkodásukról. Ezek szerint minden nagy folyó partja egy-egy káni családtagnak vagy egy-egy ezredesnek volt kiosztva; az alsó téli és felső nyári végponton egy-egy udvarhely létesült, ahol orosz révészek szállították át a kereskedőket, s ezeket mohamedán vámosok vámolták; a fő emberek tavasszal és ősszel e két végpont között vándoroltak. Piano Carpini 1246 évi kipcsaki tartózkodása nyomán a következőket írta Cumania földrajzi felosztásáról: „...habet quatuor fiumina magna. Primum Neper [Dnieper] appellator, iuxta quod ex parte Ruscie ambulabat Corenza, et ex parte altera per ilia eampestria Mauci, qui est maior quam Corenza; secundum Don, super quod ambulabat quidam princeps, qui habet sororem Bati in uxorem, qui Carbon appellatur; tercium Volga, is tud flumen est valde magnum, super quod vadit Bati; quartum laec [Ural] appellatur, super quod millenarii duo, unus ex una parte fluminis et alter ex altera parte vadunt. Omnes isti in hyeme ad mare descendunt, et in estate super ripam eorumdem ascendunt ad montes." (Wyngaert I, 107—108.) 1253-ban hasonlókat tapasztalt Rubruk, aki szerint a Káspi-tenger északnyugati partján Batu öccse, Berke, a Don partján pedig Batu fia, Sartach vándorolt; ő ismertette a végpontokon lévő településeiket : ,,Ιη illo loco... fecerunt Baatu et Sartach fieri quoddam casale de Rutenis in ripa orientali, qui transferunt nuncios et mercatores cum naviculis. . . Ultra locum ilium non ascendunt Tar tari versus aquilonem, quia tunc temporis circa introitum augusti incipiunt redire versus meridiem, unde aliud est casale inferius ubi transeunt nuncii tempore hyemali." (Uo. 196—198.) Ugyanakkor Batu megtartotta, sőt továbbfejlesztette a Volga két partját elfoglaló szállásváltó útját, amennyiben a felső végparton egy új falut létesített orosz révészekből és mohamedánokból. Ez a település feltehetően azonos a Szaratov melletti Ükek falüval, amely az Aranyhorda kánjai idejében a nomadizálás felső végpontja volt. Az ükek szó a 10. századi törökben kőtornyot jelent, ami az átkelőhely erődítéséről tanúskodik. Az alsó végpontnál volt Batu undvarhelye; a saraj (szeráj) közelében terült el Sumerkent város (a mai Asztrahany városnál); kereskedő és iparos népessége az uralkodót szolgálta. (Győrffy: Archaeologiai Értesítő 1970. 192.) Ez a rendszer nem mongol sajátosság volt. A nomád vezérek vízparti vándorlásáról a kazár és bolgár fejedelmekre nézve is találunk utalást. Jehudah ha-Levi arabul írt művében (1140) említi, hogy a kazár kagán és nagyvezér a Káspi-tenger mellett vándorolt a Varsan hegyekig, a Kaukázus keleti lejtőjéig. A kazárok „honfoglaló" türk elődeinek egyik fővezére, Tamgha-tarkhan a Kubán folyó torkolatánál lévő Tamantarkan városnak adott nevet; nyilván itt volt téli szállása, míg a nyári a Kubán forrásvidékén lehetett. A volgai bolgár fejedelemről a nála tartózkodó Ibn Fadhlán említi (923), hogy a fejedelem levonult a Volgába ömlő Dzausir folyóhoz, majd továbbindult a szuvar-bolgárokhoz. (Uo. 193—194.)
