Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
256 LUKÁCS LAJOS talmaknak egyaránt érdekük fűződik ahhoz, hogy Magyarországon a vihar lecsendesedjen - márpedig ennek legjobb eszközeként mutatkozik az összeülő országgyűlés. Úgy vélekedik, hogy majd annak ülésein a nagyfokú elégedetlenség, a felgyülemlett belső feszültség hangot fog kapni, ily módon lehetőség nyílik arra, hogy a magyar gőz elpárologjon. Mert ostromállapot esetén a belső feszültség nem nyerhetne levezetést parlamenti beszédekben, újságcikkekben, s így az a „biztonsági szelep", melyet éppen a parlament jelenthet - nem funkcionálhatna. Meggyőződése szerint a császár akkor cselekedne helyesen, ha hagyná az ügyeket folyni az országgyűlés összeüléséig, ugyanis remélhető, hogy majd ott kialakul egy liberális-konzervatív antiszeparatista párt - a békés kibontakozás feltételeinek megteremtése jegyében.28 Mindezek a fontolgatások, mérlegelések egyértelműen arra utalnak, hogy Dunlop egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki a mérsékelt liberális körökkel, információi zömét tőlük kapja és nézeteik, programjuk még leginkább elfogadható számára. Számos adalék utal az angol megbízott és a hangadó ellenzéki érintkezéseinek gyakoriságára és információcseréjére. Báró Eötvös József baráti gesztusként nyújtja át Dunlopnak azidőben megjelent legújabb munkáját: „Magyarország különállása Németország egységének szempontjából". A publikációról részletesen beszámol Dunlop Bloomfield követnek, kiemelve annak széles horizonton mozgó koncepcióját, az európai problémák egységbe foglalására irányuló törekvését. Rámutat Eötvös báró ajánlására, miszerint a leghelyesebb lenne, ha Ausztria csatlakozna a német föderációhoz, és ezzel párhuzamosan lemondana a Magyarország feletti korlátlan uralomról, biztosítva önkormányzati igényeit. Egy ilyen lépés Angliának is érdekében állna, szövetségre léphetne az egységes Németországgal, ellensúlyozva az agresszív Franciaországot. Ugyanakkor egy független Magyarország útját állhatná a keleti nagyhatalmi terjeszkedésnek. Az egységes Itália létrejötte pedig erősítené a konzervatív, de nem agresszív európai erők helyzetét. Magyarország belpolitikai problémáiról Dunlop tanácskozott 1861. február 25-én Deák Ferenccel, akit pesti képviselővé választottak. Az utóbbi véleménye szerint mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az országgyűlés összeúlése lehetővé váljék. Nem fognak ujjat húzni Béccsel amiatt, hogy az országgyűlés megnyitására Budán kerüljön sor, amennyiben a továbbiakban az üléseket majd Pesten tartják. Szóba került közöttük a nádori hivatal betöltésének lehetősége is - elképzelhetőnek tartva esetleg a poszt betöltésére gróf Károlyi Györgyöt, vagy Vay bárót. Dunlop megítélése szerint a mérsékelt liberális ellenzékiek most minden erejüket a békés körülmények biztosítására fordítják, hogy az országgyűlés összeülését sem fent Bécsben, sem lent a „forradalmi szekciók" ne tegyék kétségessé.2 9 Dunlop magyarországi kapcsolatainak körében fontosságot kell tulajdonítanunk baráti érintkezéseire báró Podmaniczky Frigyessel, akinek neve, működése a protestáns pátens elleni mozgalmakban már kitűnt, véleményére Angliában is adtak, a magyarországi mozgalmakról szóló cikkei angol újságokban helyet kaptak.3 0 Podma-28 Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. febr. 20. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 607/8.). 29 Dunlop Bloomfieldnek, Pest, 1861. febr. 20. (Uo. 607/9.); Vö. Magyarország különállása Németország egységének szempontjából. Egy magyar államférfiútól. (Fordította Toldy István). Pest. 1861. 3 Podmaniczky Frigyes: Naplótöredék. I. m. III. 80. és köv.
