Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 257 niczky báró roppant agilitással és határozottsággal vetette bele magát az 1859-ben felélénkülő politikai mozgalmakba, és a liberális ellenzéki tábor azon személyeihez tartozott, akik külföldi utazásaik során az emigrációval is kapcsolatba léptek. így történt 1860 őszén is, amikor tárgyalásokat folytatott gróf Teleki Lászlóval, tájékoztatva a hazai mozgalmak alakulásáról és kilátásairól, de meghallgatva az utóbbi tanácsait, útmutatásait is.3 1 Az 1861-es magyar országgyűlés követválasztásával együtt járó agitációs küzdelemből Podmaniczky báró élénken kivette részét, felfigyelve ugyanakkor minden olyan jelenségre, mely a liberális ellenzék politikájának lejáratására, gyengítésére irányult. Az egykorú eseményeket is felelevenítő naplójából kitűnik, hogy Dunlop működésének nagy jelentőséget tulajdonított, és azon véleményének adott hangot, hogy az angol küldött „nekünk rendkívüli jóakarónk, Magyarországnak nagy barátja volt".3 " A kettőjük közötti kapcsolatnak egyébként dokumentáris nyomaira is bukkanhatunk az angol külügyi hivatal irattárában. Ugyanis 1861. március 6-án Podmaniczky Frigyes báró Aszódról levélben fordult Dunlophoz, melyben felhívta figyelmét az angol sajtóban is helyet kapott néhány - osztrák forrásokból származó - hírre, melyek a magyarországi állapotokat elferdítik, egyes kedvezőtlen jelenségeket általánosítanak, a magyar liberális ellenzék politikáját kompromittálni óhajtják. Kéri Dunlop közbelépését annak érdekében, hogy a hozzá intézett levélben foglalt helyreigazító, igazságot tükröző véleményének adjon hangot, segítse elő, hogy az angliai közvéleményt az adott szellemben informálják. Podmaniczky báró konkréten a londoni Telegraph bécsi tudósításokra támaszkodó cikkét bírálja, amely kompromittálni igyekezett az újjászerveződő magyar közigazgatást - a felmerülő egyes hibák eltúlzásával és országos általánosításával. Podmaniczky közli, hogy Vas megyében vizsgáló bizottság derítette ki, hogy ugyan igaz, miszerint egy kegyetlenséggel vádolt bíró és pandúrjai megkötöztek egy elfogottat, de ezen túlmenően nem tettek ellene semmit. Ami pedig az Orczy-ház szolgálóját illeti, azt lopásért többször feljelentették az osztrák hatóságoknál, de sohasem jártak el ez ügyben, viszont a vádat most a magyar hatóságoknál megismételték, ahol a bűnös vallott - és ezért ítélték el. Valótlanságnak tekinti azt a Vas megyei esetet is, ahol két munkást - akik állítólag nem értettek magyarul - a hatóságok csak magyar nyelven voltak hajlandók kihallgatni. Eltúlzottnak tekinti továbbá a Borsod megyei zsidók elleni akciókról terjesztett híreket is. Ami pedig egy jómódú hidasnémeti embert illet, akit felmentettek hitelezőjének vádja alól -Podmaniczky úgy véli, hogy ezen döntés helyes volt. A bíróválasztásokkal kapcsolatos visszaélésekről elterjedt híreket cáfolja, hangsúlyozván, hogy a bírót a falu összlakossága választja, és aligha lenne lehetséges, hogy egy „tolvaj" kerüljön e székbe. A magyar közigazgatás ellen felmerülő panaszokkal szemben arra hívja fel Dunlop figyelmét, hogy éppen az 1849 után bevezetett osztrák abszolutista közigazgatás volt az, amely ellentmondásosan érvényesült, növelte a korrtipciót, a megvesztegethetőséget és nagymértékben járult hozzá a törvénytelenségek sorához, a hivatalok elide(| Vö. Kossuth: Irataim. III. 663. és köv.; A Kossuth- emigráció szolgálatában. Tanárky Gyula naplója (1849-1866). Szerk. Koltay-Kastner Jenő. Budapest, 1961. 195. és köv.; Lukács L.: Magyar politikai emigráció. I. m. 200-201. 32 Podmaniczky Frigyes: Naplótöredék. I. m. III. 115.
