Századok – 1990

Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242

ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 255 cembcrétől államminiszterséghez jutott Schmerling vált. A határozottabb bécsi politika alkalmazásával a magyar ókonzervatív arisztokrácia ha egyet is értett, a bekövetkezett politikai irányváltás következményeitől mégis sok tekintetben aggódtak. Maga Vay báró kancellár ürügyet is talált arra, hogy megtagadja aláírását attól Februári pátenstől, melynek kialakulási folyamatában elvbarátaival együtt részt vett.27 Dunlop aggodalma is teljesen érthető, különösen, ha arra gondolunk, hogy a bécsi rendszabályok egész sora adhatott okot fenntartásokra és tehette sokak előtt kétségessé a magyar országgyűlés összeülésének bekövetkezését. Dunlop valósággal csokorba gyűjtötte a magyarországi békés kibontakozást zavaró kedvezőtlen híreket, mint olyan előnytelen mozzanatokat, melyek nem kívánatos fordulatot idézhetnek elő. így keserűséggel szólt a Fiúméban bevezetett ostromállapotról, aminek hátterében az Adriai-tenger felől feltételezett külső akcióktól való túlzott aggodalom is állt, párosulva az e körzetben keletkezett politikai mozgalmak lehetséges veszélyeivel. A mérsékelt liberális ellenzéki csoportok hangot adnak az országos hangulatnak, a felháborodásnak és tiltakozásnak, nem alaptalanul tartva attól, hogy osztrák részről Fiume után országos méretekben szélső eszközökhöz fognak nyúlni. Az Erdélyből érkező hírek sem voltak megnyugtatóak Dunlop számára, ahol az unió-ellenes párt Bécs támogatását élvezte. Olyan ellenőrizhetetlen hírek is lábra kaptak, miszerint a románokat felfegyverezni kívánják. Ugyanakkor Dunlop rámutat az ellentétes oldalon jelentkező szélsőségesnek ítélt jelenségekre is. Nézete szerint a pesti kávéházakban demagóg jellegű agitáció folyik, egyes szónokok nemcsak a 48-as alkotmány jogosságát emlegetik, de már a 48-as forradalmi események megismétlődésére is utalnak - amennyiben Bécs továbbra is provokál és erőszakos eszközökkel lép fel. Felhívja Dunlop a figyelmet a pénzügyi életben jelentkező zavarokra is, melynek nyomában nagyfokú bizonytalanság és bizalmatlanság kapott lábra az egész birodalomban. Utal arra, hogy sokan tartanak a bankjegyek devalválásától - miként az 1810-1 l-ben is bekövetkezett. A kis-és nagykereskedők egyaránt papírpénzben fizetnek, elrejtik az arany dukátokat, az ezüst érmeket is, de még az ötvözött fémpénzek is kivonódnak a forgalomból. Ebben az átmeneti, sok kilátástalanságot jelző helyzetben sokan Magyarországon úgy vélekednek, hogy Ausztria csak erőltesse a maga politikáját; a túlzott fegyverkezés, az államkölcsönök, a fokozott eladósodás úgyis gazdasági csődöt fog előidézni a birodalomban, és akkor a jogos magyar követelések érvényesítése előtt majd megnyílik a lehetőség. Ezzel a sok tekintetben kockázatosnak ítélt perspektívával szemben, mely az osztrák kormány újabb abszolutisztikus kísérletével, a katonai erőszak fokozott alkalmazásával járna - Dunlop azt óhajtja és annak érdekében is működik, hogy a meghirdetett magyar országgyűlés összeüljön, mentse ki mindazokat a békés eszközöket, melyek rendelkezésére állnak. Álláspontja igazolására olyan logikus érveket sorakoztat fel, melyek Londonban is meghallgatásra találhattak. így hivatkozik arra, hogy nemcsak Ausztriának, de a konszolidációban érdekelt európai ha-Vö. Berzeviczy: Az absolutismus kora. 1. m. II. 189. és köv. 1.: Idősb Szögyény-Marich László országbíró emlékiratai. I—III. Budapest, 1903-1918. III. 72. és köv. 1.; Erich Zöllner: Geschichte Österreichs. Wien, 1979. 404. és köv.; Somogyi Eva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig. (Az osztrák-német liberálisok útja a kiegyezéshez.). Budapest, 1976. 23. és köv.