Századok – 1990
Közlemények - Lukács Lajos: Anglia és a magyar kérdés 1860–61-ben. Mr. Graham Dunlop magyarországi küldetése II/242
ANGLIA ÉS A MAGYAR KÉRDÉS 1860-61-BEN 253 1861 január végétől kezdve a magyarországi helyzetről Londonba érkezett jelentések összegezőjeként már Dunlop személye lép az előtérbe, akinek valóban módjában állott, hogy Pesten érintkezésbe lépje a politikai mozgalmak legkiemelkedőbb személyiségeivel és egyébként is kellő módon összegyűjtse a legfrissebb és legmozgalmasabb események híreit. Rendkívül összetetten, plasztikusan festi le az 1848-as alkotmány visszaállításának programját zászlójára tűző mérsékelt liberális ellenzék helyzetét és felépítését. Együttérzően szól Deák és Eötvös józan, mindig is mérsékletet mutató fellépéseiről, melyek ugyanakkor a magyar alkotmány visszaállítására irányuló következetességgel és határozottsággal párosulnak. De mindemellett nem hallgatja el gyengeségeiket, társadalmi szerepük korlátait. Úgy vélte - és ezt bizonyítani is törekszik -, hogy a liberális ellenzék a szélesebb néptömegektől, elsősorban a parasztságtól, a nemzetiségektől meglehetősen elszigetelődött. Különösen Magyarország déli részén tapasztalható, hogy a parasztok, falusiak bizalmatlanok a nemesek, földesurak elképzeléseivel, terveivel szemben, melyet azok a közeljövőben összeülő országgyűléssel kapcsolatban hangoztatnak. Egy nagybirtokostól olyan híreket kapott, hogy klerikális elemek izgatnak a falusi lakosság körében, azt híresztelik, hogy a politikai ellenzék vezetői nem 1848-at, hanem az 1848-at megelőző állapotokat akarják visszaállítani, és a földbirtokos nemesség elleni hangulat egyre növekszik, fokozódik irántuk a gyanakvás. Dunlop arra a következtetésre jut, hogy a liberális mérsékelt pártot, mely „az 1848-as alkotmányért" küzd a nép túlnyomó többsége „túl konzervatívnak" és „túl reakciósnak" tartja.2 4 Ami pedig a bécsi vezető körökben jelentkező erőviszonyokat illeti, Dunlop szerint a döntő erőt nem a császár és Rechberg gróf jelenti, hanem Rauscher bíboros és Zsófia főhercegnő. Vagyis az a bizonyos titkos udvari kamarilla, mely annyi bajt és nehézséget okozott a múltban, ismét erőre kapott és éreztette hatását. Mégis abban reménykedik, hogy a magyar liberális vezetőknek sikerülni fog az országgyűlés összehívásának feltételeit biztosítani, a határozottsággal párosuló mérsékletükkel és a szélsőséges irányzatok elszigetelésével.25 Minden kétségen felülállóan kitűnik, hogy Dunlop a magyar mérsékelt liberális erők sikerének drukkol, velük együtt óhajtja és felettébb kívánja, hogy semmiféle erőszak, statárium, katonai fellépés, avagy nagyobb méretű népmozgalom ne zavarja meg a készülő országgyűlés összeülését. Vagyis türelemmel, kitartással, ügyes manőverezéssel biztosítani a politikai-társadalmi mozgalmak alakulását a veszélyes szirtek között: nem provokálva ki Bécs agresszivitását és nem idézve elő nagyobbszabású radikális jellegű mozgalmat. Ezeknek a feszültséggel terhes napoknak hangulatát tükrözik Dunlop 1861 februári jelentései, melyekből hol az osztrák kormány erélyesebb intézkedéseitől való aggodalom ütközik ki, hol a magyarországi ellenzéki mozgalom veszélyesnek ítélt túlzásai nyomában esetleg kialakuló nehéz helyzet elkerülését óhajtja. Hol azokat a ten-24 „The liberal Moderate party who now are struggling for the Constitution of 1848 are already taunted by what appears to be an enormous majority of the Nation, with being now too Conservative and too reactionary.". Dunlop - Bloomfieldnek, Pest, 1861. febr. 5. (PRO. Foreign Office. Gen. Corr. F. O. 7. 607/6.). 25 Uo.
