Századok – 1990
Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219
236 HEISZLER VILMOS ben csorbítatlanul tovább érvényesült. A különbség hadsereg és társadalom viszonyában annyi, hogy míg Németországban a porosz tradíciókra alapozó hadsereg az egységes német nemzetállam létrehozója és védelmezője szerepében fellépve érintkezési pontokat találhatott a német nacionalizmussal (s végzetesen befolyásolhatta azt - bár a német nacionalizmus konzervatív és militáris vonatkozásai már a franciaellenes felszabadító háborúkban jelentkeztek) - addig Ausztria-Magyarországon a haderő a soknemzetiségű Monarchia fennmaradásának egyik fő támasza lévén, nem léphetett fel semmiféle nacionalizmus hordozójaként. Éppen ezért a hadsereg körüli viták Németországban élesebben osztályjellegűek (egy nemzetállam keretei között ez a természetes), míg a Monarchiában kirobbanó konfliktusok erősen nemzeti színezetűek (gondoljunk csak 1848 augusztus végére, amikor a konfliktus a hadügyminisztérium körül sűrűsödik, a dualista korszak parlamenti vitáira, s leginkább az 1905-ös válságra).80 Vagyis újból bebizonyosodik: az ún. „nemzetközpontú gondolkodás" meghaladásának alapvető feltétele a nemzeti kérdés megoldása. Hadsereg és külpolitika Elmélet és gyakorlat dialektikus kölcsönhatása - ahol ugyancsak nehéz megállapítani, hogy melyiké az elsőbbség - hadsereg és külpolitika összefüggése esetében is kirajzolódik. Az állandó hadseregek és az állandó diplomáciai képviseletek nagyjából egyidőben, a 15. században jöttek létre. A feudális-rendi államfelfogás a külügyet és a hadügyet kifejezetten uralkodói területnek tekintette, s szoros összefüggésüket illusztrálja az a tény is, hogy pl. az ausztriai Habsburgok államában a Törökországgal és szomszédaival kapcsolatos ügyeket az udvari haditanács, a Hofkriegsrat intézte.81 Locke hatalommegosztási elméletében külön szférának, az ún. föderális hatalom szférájának nevezi a közösség külsó biztonságáról és érdekének védelméről gondoskodó hatalmat. Ez összefonódik ugyan a végrehajtó hatalommal (mely a közösség belső ügyeit intézi), de lényegesen különbözik amattól abban, hogy nem lehet előzetesen megalkotott pozitív törvényekkel gyakorolni, mivel az idegenekkel szembeni cselekvés erősen függ az ő cselekedeteiktől, s ezért a hatalom gyakorlását rá kell bízni Locke szerint azok okosságára, akiknek a hatalmat átengedték. Ε hatalom a háború és béke hatalmát, továbbá az államon kívüli személyekkel és közösségekkel való szövetségkötések és egyéb egyezségek hatalmát jelenti.82 Az angol gondolkodó gyakorlatias empirizmusa hiányzott Montesquieu- bői, akinek radikális racionalizmussal felépített hatalommegosztási elméletében már nem jutott hely a külső funkciókat gyakorló hatalmi szférának. A hatalmukhoz szívósan ragaszkodó abszolutisztikus Θ0 A hadsereg szerepre ld. Rothenberg, G.: The army of Francis Joseph, Cambridge 1976., AUaayer-Beck, J. C.: Der Ausgleich von 1867 und die k. k. bewaffnete Macht. Der österreichisch-ungarische Ausgleich. Wien-München 1967. 81 Regele, O.: Die Entslehung der habsburg-lothringischen Militärdiplomatie. Milleilungen des Österreichischen Staatsarchivs 1961 : 303. 8" Locke, J.: Értekezés a polgári kormányzatról. Bp. 1986 : 143-144.
