Századok – 1990
Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219
HADSEREG, TÁRSADALOM, KÜLPOLITIKA A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 227 Hadsereg és politika Témánk felvezetése szempontjából fontos a fegyveres erők és a politika kapcsolatának szemrevétele is. Hadtörténet és a történettudomány egyéb ágainak együttes alkalmazása szükséges itt, bár a modern hadtörténet már túllépett azon a korszakán, amikor témáját csak híres hadvezérek, esetleg azok lovai, csaták, hadmozdulatok, csákók, kardok, ágyúk, dobok, zászlók alkották. A modern hadtörténeti kutatás egy adott kor társadalom- és művelődéstörténetének alkotóelemeként kezeli a hadtörténetet (nem véletlen, hogy német nyelvterületen a Kriegsgeschichte kifejezést a Militärgeschichte váltotta fel.) Ezáltal a komplexitás szempontjai érvényesülhetnek e sokak által konzervatívnak tekintett diszciplínában is. A fegyveres erő, mint a politika egyik leghatásosabb eszköze, jogosan vonta magára a politikaelmélet művelőinek figyelmét. A téma klasszikusa, Clausewitz alapvető megállapításait elterjedtségük, alakját, tevékenységét a róla szóló hatalmas irodalom miatt nem kívánom vizsgálatunk tárgyává tenni. Alapvető megállapítása („A háború nem más, mint az állami politika folytatása más eszközökkel.")4 3 elsősorban azért fontos most számunkra, mert azon folyamat kiindulópontját jelzi, melynek végén a katonák megfordítva a logikát (Ludendorff: „A politika szolgálja a háborút")44 a háborút megteszik céllá, s a politika lesz az eszköz - Clausevitznél ez még fordítva volt. Ε folyamat vizsgálata elsősorban a katonai vezetők külpolitikai megnyilvánulásainak elemzésével lehetséges - ez képezi jelen dolgozat gerincét. Fontos azonban a katonák és a politika kapcsolatának általános vizsgálata is, mielőtt speciális problémánkhoz fordulnánk. Elsősorban a hadtörténeti és eszmetörténeti szempontok együttes figyelembevétele szükséges, mely azonban eddig meglehetősen elhanyagolt terület volt, holott a történelem olyan alakjai képezhetik itt - tevékenységük és megnyilatkozásaik okán -a kutatás és elemzés tárgyát, mint pl. Machiavelli, II. Frigyes, Napóleon, Engels.45 Ahogyan a neves osztrák hadtörténész megfogalmazza: a „háború eszmetörténetét", egy adott korszaknak a háborúról alkotott képét, s annak tárgyiasulását kell vizsgálni egy adott állam hadszervezetében, de egész alkotmányos felépítésében is. Vizsgálandók ezen belül a különböző hadi doktrínák, háborús elméletek és háborús ideológiák.46 Láthatjuk tehát, hogy hadsereg és társadalom kapcsolata az, ami a legfontosabb, a történészt leginkább izgató kérdés ebben a témakörben. Vagyis megkerülhetetlen kérdés a militarizmus kérdése, ami felfogásunk szerint nem egy adott állam abszolút hadi erejének függvénye csupán, hanem sokkal inkább a katonai intézmények és a civil társadalom egymásrahatásának eredője. 43 Idézi Wehler, H-U.: „Absoluter" und „totaler" Krieg. Geschichte und Militärgeschichte. Frankfurt/M. 1974 : 280. 44 Wehl er i. m. 298. Allmaycr-Bcck, J. C.: Militärgeschichle in ihrem Verhältnis zur historischen Gesamtwissenschaft. Geschichte und Militärischen Gesamtwissenschaft. Geschichte und Militärgeschichte. Frakfurt/M. 1974 : 178.
