Századok – 1990
Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219
228 HEISZLER VILMOS Hadsereg és társadalom viszonyának egyes oldalait már régóta elemezték politikusok és a haditudományok művelői. Az első általános elmélet az angol Herbert Spencer nevéhez fűződik, aki felállította a militarizált és az indusztriális társadalmak dichotómiáját. Spencer az indusztriális társadalmakban kora angol és amerikai fejlődési típusát idealizálja, míg a militarista társadalmakban - melyek jellemzői: erős elnyomó hatalom, centralizáló despotizmus, a gazdasági élet állami szabályozása, az egyéni szabadság és jólét háttérbe szorítása - a kontinentális társadalomfejlődés jellegzetességeit sűríti össze egy típusba, mely típus meglehetősen ellenszenves vonásai egyenes arányban erősödnek az Atlanti-óceán partjaitól Kelet felé való távolodás mértékével. A militarizált társadalom jelenségét azonban elsősorban társadalomfejlődési okokkal magyarázta, ezt a preindusztriális fejlődési szakasz tünetének tartotta.47 A századforduló korszakának jeles német alkotmány- és társadalomtudósa, Otto Hintze kétségbevonta a spenceri ideáltípusok reális voltát, s a militáris vonások gyengeségét a brit szigetek előnyös földrajzi helyzetével magyarázta, míg a kontinensen szerinte szükségszerű volt az erős hadseregek létrehozása.48 Az alkotmánytörténész nézőpontjából vizsgálódva mondta ki híres tézisét: „Alle Staatsverfassung ist ursprünglich Heeresverfassung" - vagyis az államszervezetet a fegyveres erőszakszervezetből származtatja.49 Állam, társadalom és hadügy szerves együttfejlődéséhez ragaszkodva a militarizmus jelentkezését a merkantilizmus és a koraújkori hatalmi politika időszakára teszi, az általános hadkötelezettség bevezetését pedig a népképviselettel és az önkormányzati igényekkel hozza összefüggésbe. Az általános hadkötelezettség elvén alapuló, de szilárdan monarchikus vezetésű porosz-német hadsereg pontosan megfelelt a kevert, monarchikus-alkotmányos német államfelépítésnek. Általános hadkötelezettség és monarchikus vezetés következményeképpen a hadsereg komoly hatást gyakorolt a civil életre, még a munkásmozgalomra is - innen magyarázza Hintze a német szociáldemokrácia híres fegyelmezettségét. Ausztria-Magyarország esetében viszont ellentmondást lát a kettős állam és az egységes hadsereg között.5 0 Hintze tehát felveti már a militarizmus lényegi jellemzőjét: a hadsereg hatását a nem-fegyveres életre. Ezt viszi tovább a már említett, fiatalon elhunyt német történész, Eckart Kehr, 51 aki 1928-ban társadalomtörténeti alapon közelítette meg a kérdést, a tartalékos tiszti mentalitást vizsgálva (Zur Genesis des königlich preussischen Reserveoffiziers). Szerinte a militarista gondolkodás a tisztikartól ered, mely feladatát nem professzionalista-technokrata módon fogja fel, hanem magát „harcos rendként" tekintve a polgári élet fölött állónak érzi. Az igazán jellemző dolog azonban ott következik, hogy ezt a német polgárság jelentős része is elfogadta, s önkéntesen alárendelődött a porosz tiszti kasztnak.52 (Ezért fontos a tartalékos tiszti mentalitás vizsgálata - mely pl. az 1918 utáni magyar fejlődés szempontjából is igen fontos kérdés!) 47 Berghahn, V. R.: Militarism us. Köln 1975 : 12-13. 48Hintze, Ο.: Slaatsverfassung und Heoresverfassung. Dresden 1906. Idézi Bergbahn i m. 11. 49 Uo., idézi Berghahn i. m. 62. 50Berghahn i m. 78-80. 51 Ld. a 3. sz. jegyzetet. 52 n„r„hnh,, i m. 15.
