Századok – 1990
Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219
226 HEISZLER VILMOS ják, hogy Ausztria egyedül kerüljön szembe Oroszországgal. Úgy tudja, hogy Vilmos császár is a legélesebben elítélte a beszédet.3 8 Jöttek információk Pétervárról is: Klepsch ottani katonai meghatalmazott is tudósít Szkobelev népszerűségéről, bár az szerinte csak a fiatalabb tisztek között erős, s az általános hangulat nem harcias.39 Márciusi jelentésében Klepsch már közvetlen információt küldhet: Szkobelevvel beszélgetett az ottani angol klubban, s a tábornok azt bizonygatta neki, hogy Oroszország nem Ausztria, hanem Németország ellen érez gyűlöletet, bár a boszniai pravoszlávok elnyomását most is felhozta.40 A beszéd tehát a legkonzervatívabb bécsi és berlini hatalmi centrumokban: az udvarban és a katonai vezetésben keltett komoly hatást. Azok az erők, melyek korábban Oroszországban a konzervatív szolidaritás legbiztosabb bástyáját látták, s most aggódva figyelték a narodnyik merényletsorozatot a cár ellen, a beszéd hatására Oroszországot is a veszélygócok közé kezdték sorolni: a felforgatás külpolitikai programját vélték felfedezni az orosz tábornok szavaiban. Nem véletlen, hogy ezután indulnak meg a közvetlen vezérkari tárgyalások Berlin és Bécs között. Beck osztrákmagyar vezérkari főnök pedig elkészíttette a Szerbia elleni mozgósítás tervét.41 Bismarck és Kálnoky óvott ugyan a helyzet túldramatizálásától, s Giers áprilisi kinevezése az orosz külügyminiszteri posztra a konzervatív erők győzelmét jelentette a szlavofilekkel szemben - a Szkobelev-beszéd, s II. Sándor 1881 márciusi erőszakos halála végleg szétoszlatta a konzervatív, a belső és az európai rendet garantáló Oroszország image-át. Ennek helyébe egyre több helyen a nyugtalan, forradalmi mozgalmaktól aláaknázott, belső és külső robbanások veszélyét magában hordozó, de még mindig hatalmas birodalom képe lépett. Nem végleges még ez a változás, de egyre inkább az lesz a meghatározó Oroszország megítélésében, s ez nagyon fontos mondanivalónk szempontjából.42 Azt mutatja ugyanis ez a talán túl részletesen bemutatott eseménysor, hogy volt összefüggés egy hatalom belpolitikai helyzetének megítélése s külföldi partnereinek reakciói között. Figyelemre méltó, hogy a katonai-külpolitikai kombinációkban milyen fontos helyet foglalnak el a társadalmi rendet fenyegető veszélyekkel foglalkozó eszmefuttatások - az esetleges ellenség képének megrajzolásához elengedhetetlen vonások vázolódnak így fel. A két nagy közép-európai birodalom, Porosz-Németország és Ausztria-Magyarország esetében a politikai struktúra is erősítette kúl- és belpolitika kapcsolódását: az erősen centralizált államvezetés, mely Németországban Bismarck, a dualista Monarchiában Ferenc József pozíciójában egy személy döntő befolyását biztosította mindkét szférában. így lehetőség nyílt belpolitikai szempontok diplomáciai, vagy külső szempontok belpolitikai akcióknál való érvényesítésére (pl. Bismarck ügyes válságélező taktikája a véderőtörvény megszavaztatásánál 1887 tavaszán). Steininger an den Reichskriegsminister, Berlin, 11. II. 1882. Wien, Kriegsarchiv, Reichskriegsministerium (KA RKM) Präs 1882 : 47-4/14. 39 Klepsch an den Reichskriegsminister, Sank! Petersburg, 5. II. 1882. KA RKM Präs 1882 : 47-2/17 1,0 Klepsch an Popp, Sankt Petersburg, 19. III. 1882. KA MK 1882 : 45-1/1-2. 41 Palotás i. m. 207. Bridge i. m. 129-130., Langer i. m. 241-242., Müller, //.: Zu den Anfängen der militärischen Abmachungen zwischen Deutschland und Österreich-Ungarn. Zeilschrifl für Mililärgeschichle 1968 : 212-213.
