Századok – 1990

Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219

222 HEISZLER VILMOS 18 winisták tanaiból válogatta ki. Ha pedig a gondolkodási mechanizmusokban tért nyer az aktivitás, sőt az erőszak pozitív értékelése, az előbb-utóbb az államférfiak, diplomaták eszmevilágában, s ezen keresztül állásfoglalásaikban, majd lépéseikben is jelentkezik. Ahogy a Monarchia hadseregének főfelügyelője, Albrecht főherceg írta: „Der Starke findet willige Alliierte; wird man zu schwach, so kümmert sich - heute mehr wie je - die Welt nicht mehr un den Besigeten."19 Kérdés, hogy ilyen általános megállapításokon kívül konkrétabb ideologikus, vagy a társadalmi rend megőrzésére, vagy éppen megváltoztatására irányuló politikai töltésű kategóriák érvényesülhettek-e a külpolitikai gyakorlatban. Találhatunk összefüggést a szövetségi szerződések formája és a szerződő felek társadalmi berendezkedése között - így a kelet-európai monarchiák (a porosz vezetésű Németországot is ideértve) szövetségi szerződései az uralkodók nevében készültek (előfordult az is, hogy még a kormányok sem tudtak róla, mint pl. ez Románia és Szerbia esetében megtörtént a Monarchiával kötött szerződésük alkalmával). A parlamenti ellenőrzéstől mentes külpolitikusok meghatározott időre szóló s meglehetősen pontosan körülírt kötelezettségeket tartalmazó szövetségi szerződéseket (alliance) kötöttek egymással, a parlamentáris berendezkedésű államok egymásközti szerződéseikben előnyben részesítették a rugalmasabb antant (entente)-formulát.20 De határozottan társadalmi-politikai töltésű kategóriák is bekerültek a szövetségi szerződések szövegébe. Az természetesen vita tárgya lehet, hogy mennyiben voltak propagandisztikusok ezek a kitételek (bár titkolt szerződések esetében ez a propagandisztikus vonás erősen gyengül), s mennyiben van valós szerepük a szerződés létrejöttében és funkciójában, de meglétük tagadhatatlan. A korszak leghosszabb életű szövetségi szerződése, a Kettősszövetség létrejötte és működése során kevésbé érvényesültek a szorosan vett külpolitikán kívüli tényezők, bár a szerződéseket a német és az osztrák belpolitikában is felhasználták, főként a hatalmon kívül álló erők megnyugtatására (németországi Centrum, osztrák-német liberálisok). A szerződéssel még bővebben foglalkozom, ezért lássuk inkább a rövidebb életű három császár-szerződést. Itt már a kortársak is felismerték a határozottan konzervatív töltést. A vonakodó osztrák-magyar külügyminisztert, Haymerlét győzködő német kancellár ismét elővette az 1870-ben már alkalmazott érvet, a keleti monarchiák összefogásának szükségességét a Nyugatról fenyegető köztársasági veszéllyel szemben.21

A fenyegető veszélyek sorában most Angliát is említette, mely szerinte a köztársaság felé fejlődik. Az angol fenyegetéssel való érvelés új elem Bismarcknál - valószínűleg a gladstone-i liberális politikával, s főként Gladstone kinyilvánított osztrákellenes érzelmei-18 Hinsley, H.: National progress and world-wide problems 1870-1918. The New Cambridge Modern History, vol. XI, Cambridge 1962 : 104-105. '''Studie über die Wehrkraft der Monarchie vom Erzherzog Feldmarschall Albrecht. Wien, Kriegsarchiv, Militärkanzlei (továbbiakban: KA MK) Sep. fasz. 70, Nr. 38. 20 Granfeit, H.: Das Dreibundsystem. Berlin, 1925 : 19. 2t Heiszier V.: Az osztrák katonai vezetés és az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája. Bp. 1984 : 128-129.