Századok – 1990
Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219
HADSEREG, TÁRSADALOM, KÜLPOLITIKA A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 223 vei kívánta húzódozó szövetségestársát a kívánt irányba terelni a német kancellár.22 A konzervatív szolidaritásra való hivatkozás állandó kísérőelem a német-osztrák-magyar-orosz szövetségi kombinációkban, a fennálló rend védelmének igénye többször is felmerül, így pl. a Reuss bécsi német nagykövetnek küldött instrukciókban.23 A konzervatív értelmezést megkönnyítették a három birodalom társadalmi szerkezetében mutatkozó hasonlatosságok, s főként az államot irányító erők mindhárom helyen erősen mutatkozó politikai és kulturális rokonsága, mely nemcsak a kommunikációt könnyítette meg, hanem közösen elfogadott értékek közös védelmének is nagy esélyt biztosított.24 Az ideologikus és a belső társadalmi rend megszilárdítását célzó motívumok a Hármasszövetség létrejöttében is jelentkeztek. Erről legékesszólóbban a szerződésnek a bevezetője szól, ahol is a monarchikus elvek erősítéséről és a társadalmi rend fenntartásáról beszélnek a szerződő felek.2 5 Valószínűleg a köztársasági mozgalmaktól fenyegetett Monarchia számára sem pusztán hatalmi szempontokból volt fontos a jó viszony Olaszországgal: a belpolitikailag radikális olasz irányzatok egyúttal az irredentizmus híveiként a gyűlölt északi szomszéd területi integritását veszélyeztették, sőt szélsőséges nacionalizmusukkal veszélyes példát adhattak a Monarchia többi, helyzetével elégedetlen nemzetiségének is. Ez magyarázza a Monarchiának Olaszország, illetve a balkáni szomszédok iránt folytatott politikájának hasonlatosságait: a potenciális (és később valóságos) ellenfeleket szövetségesi viszonnyal igyekeztek ártalmatlanná tenni. A Monarchiával fenntartott jó kapcsolatok pedig erősítették a Savoyaiak, Obrenovicok, Hohenzollernek pozícióit országaikban - a szövetségi kapcsolatok belpolitikai biztosíték-szerepe tehát a másik irányban is érvényesült. A külkapcsolatok történetének tanulmányozása, a régebbi szemlélet meghaladási lehetőségeinek keresése során megkerülhetetlen a kérdés: mit kell figyelembe vennie a történésznek, ha másra is kíváncsi, mint a jegyzékváltások, jelentések és utasítások? Langer alapvető munkájában így fogalmaz: „a diplomácia tanulmányozásának túl kell lépnie a dokumentumok és tárgyalások feldolgozásán vagy elemzésén. Azokat az alapvető erőket és szélesebb összetevőket kell tanulmányoznia, melyek az államok egymás közti kapcsolatait befolyásolták."26 Még a szűk értelemben vett külpolitikai tevékenység - olyan tevékenység, melyet az államot képviselő személyek és/vagy intézmények fejtenek ki mások ellen2 7 - során sem szabad szem elől téveszteni egyéb összetevőket, hiszen pl. egy tárgyalás módja, de még tartalma ι, "" Haymerle an Franz Joseph. Still Neuburg, 3. IX. 1880. Magyar Országos Levéltár, Filmtár (továbbiakban OL F), W 1133. Schiincmann, K.: Die Stellung Österreich-Ungarns in Bismarcks Bündnispolitik. Archiv für Politik und Geschichte 7, 1926 : 574. Vö. Canis, K.: Bismarck und Waldersee. Berlin 1980 : 26-27. A közös kultúra fontosságáról Id. Toynbee, Α.: Válogatolt tanulmányok. Up. 1981 : 166. Pribram, A. F.: Die politischen Geheimverträge Österreich-Ungarns. Wien 1920 : 24, Kjellân, R.: Dreibund und Dreiverband. München, 1921 : 21-23, Giesc, Α.: Die österreichische Sozialdemokratie und der Der Dreibund. Wien, 1968 (disszertáció): 1. Langer, W. L.: European alliances and alignemenls. New York 1950 : VIII. Ropponcn, Α.: Krieg und Diplomatie. Köln 1976 : 10.