Századok – 1990

Tanulmányok - Heiszler Vilmos: Hadsereg társadalom külpolitika Közép-Európában a 19. század második felében. Külpolitika és társadalmi berendezkedés II/219

HADSEREG, TÁRSADALOM, KÜLPOLITIKA A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 221 A magyar történetírásban a diplomáciatörténet érthető okokból nem játszhat domináns szerepet (nem voltunk s még kevésbé vagyunk nagyhatalom, s hosszú ideig nem volt önálló magyar külpolitika sem). A leíró ábrázolásmódon túllépő újabb munkák az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikáját elemezve elsősorban a nemzeti mozgalmak befolyására hívják fel a figyelmet,9 s érvényesül a gazdasági kapcsolatokra is jobban odafigyelő felfogás.10

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a társadalom-, a művelődés- és a külpolitikatörténetet egyaránt magas szinten művelő Hajnal István hagyománya itt komoly ösztönző erőt jelenthet.) Az osztrák történetírásban érdekes módon nem érvényesült a rankei gondolat: Charmatz munkájában a német modellt nem tartotta érvényesnek a soknemzetiségű birodalom körülményei között.1

1

Novotny szerint a primátus - amennyiben egyáltalán beszélhetünk ilyenről - a belpolitikát illette.1

2

Hasonlóképpen látta az összefüggést bel- és külpolitika között a kitűnő lengyel történész, Wereszycki is.1

3 Az amerikai történészek között inkább kiegyensúlyozott véleményekkel találkozunk: a közép-európai térség politikai és katonai problémáival sokat foglalkozó Craig pl. az olasz Chabod véleményét idézve tagadja bármely összetevő primátusát.1

4

Kohn viszont egyértelműen ideologikus és belpolitikailag konzerváló törekvéseket lát a Hármasszövetség létrejötte mögött.1

5

Az angol Taylor komoly német belpolitikai mozgatókat is lát a diplomáciai-katonai motívumok mellett a Kettősszövetség létrejöttében,16

s Bridge is kimutat ideológiai elemeket Kálnoky külpolitikájában. 7 Az angol visszafogottság itt is megóvja a szerzőket a motívumok németes pedantériával való sarkításától és főleg hierarchizálásától. A teljesnek távolról sem nevezhető historiográfiai szemle után joggal várhatja az olvasó a szerző véleményét a kérdésről. A külpolitikát egy talán nem túl merész hipotézissel szellemi tevékenységnek nyilváníthatjuk, szellemi tevékenység esetében pedig a különböző hatások a gondolkodási mechanizmuson keresztül érvényesülnek. A 19. század középső harmadának eseményei, új jelenségei az állami erőszakszervezet szerepének erősödésére utaltak. Különösen érvényes volt ez Európa középső régiójában, ahol az új nemzetállamok nemzetközi konfliktusok és háborúk eredményeképpen jöttek létre. így a politikai gondolkodásban felértékelődött az aktivitás, az erő, a dinamizmus - az öröknek tételezett harc alanyait azután ki-ki ízlése és hajlandósága szerint vagy Marx, vagy a természettudós tanait társadalmi térre csúsztató szociáldar-9 Diószegi István: Nemzet, dinasztia, külpolitika. Bp. 1979. 10

Palotás Emil: Osztrák-magyar külpolitika egy nyugtalan évtizedben 1879-1888. Bp. 1985 (disszertáció). 11 Charmatz, R.: Geschichte der auswärtigen Politik Österreichs im 19. Jahrhundert. Berlin 1918., 1. Novotny, Α.: Über den Primat der äusseren Politik. Österreich und Europa. Graz-Wien-Köln 1965 : 418-319. Wereszycki, II.: Walka ο pokój europejski. Kraków, 1971 : 451-452. M Craig, G. Α.: Political history. Daedalus 1971 : 331. 15 Kohn, II.: Germany and Russia. Current History 1960 : 2. 1,1

Taylor, A. S.: The struggle for mastery in Europe. Oxford 1967 : 259. " Bridge, F. R.: From Sadowa to Sarajevo. London 1972 : 128.