Századok – 1990
Tanulmányok - Bárány György: A liberalizmus perspektívái és korlátai az 1843/44-es országgyűlés vallásügyi vitáinak tükrében II/183
AZ 1843-44-ES ORSZÁGGYŰLÉS VALLÁSÜGYI VITÁI 211 ák Ferenc által vezetett liberális ellenzék a „királyi határozat" formáját sérelmesnek találta, bár szándékával egyetértett. Azzal érvelve, hogy a görögkeleti nem pusztán egy megtűrt, hanem egy jogilag bevett vallás, Deák úgy vélte, hogy az azt érintő változások - bármennyire jótékonyak is legyenek - nem jöhetnek végrehajtási utasítás formájában, hanem csakis törvényhozási úton.8 5 A július eleji veszprémi megyegyűlés élénk vitájáról készült latin (!) nyelvű jelentés szintén arra utal, hogy bár a liberálisok elvben nem tagadták az ortodox egyház vallási egyenlőségét, hevesen vitatták annak adminisztratív úton való érvényesítését. Ugyanakkor olyan ultrakonzervatívok, mint Cziráky János gróf arra figyelmeztettek, hogy az egyik vallásról a másikra való áttérést megkönnyítő - bármily nagylelkű - engedmények a vallástalan propaganda malmára hajtják a vizet. A rendek éppen azon voltak, hogy fogalmazzanak egy petíciót a királynak, melyben előadnák sérelmeiket, mikor a viták kellős közepén újabb rendelet érkezett a helytartótanácstól, amely módosította az előzőt, mire elálltak tervüktől. Utasították azonban a következő diétára delegált küldötteiket, hogy új törvényhozás útján zárják le az ügyet.8 6 A nyáron és ősszel tartott megyegyűlések „örömmel és hálával" fogadták a helytartótanács második, június 23-án kiadott rendeletét, amely óva intett az unitusok tömeges áttérésétől a nem egyesült görög felekezetre, s amely arra kérte a megyéket, hogy vizsgálják ki az ilyen eseteket, és fegyelmezzék meg a „csábító" ortodox papokat. Sáros vármegye a rendelet egyes homályos pontjait megfelelő törvényhozás útján tisztázni a következő diétán kívánta. Máramaros vármegye, ahol a román és rutén lakosok túlnyomó többsége unitus volt, utasította a szolgabírákat, hogy figyeljék az ortodox papok tevékenységét.87 A két, részben önmagában is ellentmondó királyi rendelet által okozott neheztelés, zavar és aggodalom jól lemérhető Bihar vármegye vaskezű adminisztrátorának, Tisza Lajosnak a jelentésén. A jelentés nagy részletességgel taglalja a szeptember végi viharos négynapos megyegyűlést és csatolva tartalmazza a júniusi helytartótanácsi rendelet egy nem teljes példányát, valamint a megyének arra válaszként adott határozatát.8 8 Tiszának, aki minden lehetséges eszközzel meg akarta törni a liberális ellenzéket, el kellett ismernie, hogy minden igyekezete ellenére képtelen volt elérni a rendelet elfogadását. A helytartótanácsnak június 12-én megküldött, a magyar kancellár, Apponyi által aláírt második királyi rendelet (melyből egy-egy példányt kapott a prímás, minden római katolikus püspök, a görög katolikus és az ortodox egyház, valamint valamennyi helyhatóság) megdöbbenésének adott hangot amiatt, hogy az ortodox met-85 Uo. No. XCIII (június 15-20.). Deák két hozzászólását ld. Kónyi Manó szerk.: Deák Ferenc beszédei. 1-6 köt. Bp. 1882-98. 1. köt. 587-89. Ld. még Csizmadia Andor: Deák Ferenc egyházpolitikája. In: Tanulmányok Deák Ferencről. Zalai gyűjtemény no. 5. Zalaegerszeg, 1976. 31. 86 MOL, József nádor It., Ν 22, Praesidialia. 1846, 100 es. No. C (július 6-9.); a magyar jelentést ld. no. CI. 87 Uo. no. CXXIII (aug. 24-25.) és No. CXXXVII (szept. 1-12.) 88 Uo. No. CXLV és CXLV/3 csatolva (szept. 23-26.) 89 MOL. M. Kir. Kancellária. C 13, Benigna mandata, P. 9727/447. A helytartótanács június 20-án érkezett rendeletet 24.190-es szám alatt továbbította a megyéknek. A Tisza jelentéséhez csatolt másolati példányból hiányzanak az utalások a szétküldésre, a különbizottságok felállítására 16 megyében és unitus pa-
