Századok – 1990

Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3

A MAGYAR—SZLÁV ÉRINTKEZÉSEK KEZDETEI 15 Hogy a magyarok a vened népnevet melyik más kelet-európai nyelv közvetítésével és milyen alakban ismerhették meg, arra választ nem tudunk adni, de történeti szempontból nincs is fontossága. A magyarok és szlávok a mai Ukrajna erdős steppe zónájában érintkeztek egymással. A szlávokat életmódjuk főként az erdőhöz, a magyarokat a steppéhez és erdős steppéhez kötötte. Egymás életterének áthágására a föléjük rétegződött uralmi apparátusok késztették őket: a magyarok fölé talán már a 6. század óta türkkazár uralkodó réteg, a szlávokéra a 8. századtól a rúsz-varég vezető réteg. A keleti szlávok déli törzseit a 9. században az előbbiek, az északiakat az utóbbiak adóztatták. A „kazár" adóztatást a magyaroknak a Dontól nyugatra való előnyomulása tette lehetővé. Valószínű, hogy a kazár és avar nagyhatalom közötti érdekterület határa 800 tájáig a Dnyeper volt, a magyarok Don—Dnyeper közti áttelepülésére pedig legkésőbb a 8. században, alighanem 750 körül, a kangar támadás nyomán, s ha nem előbb, ekkor költözhettek barszil és szuvar bolgárok a magyarok által elhagyott területekre. A történeti irodalomban és a történeti térképeken nagyon ellentmondó ábrázolásokat találunk a pontusi steppének nem csupán a korai, 6—8. századi I viszonyairól, amikor az eltérő neveken szereplő nomád népek és törzsek azonosítása nagymértékben vitatható, hanem a 9. századra nézve is, amikor már bizánci és arab források tanúskodnak a magyarok ottlakásáról. A kelet-európai népek szakemberei általában saját népük vagy nyelvrokonaik javára terjesztik ki a lakterületek határát. Van emellett két 9. századi magyar vonatkozású földrajzi fogalom, amelyre nézve a magvar tudományosságban is eltérő felfogások terjedtek el: Levedia és Etelköz. Ε két nevet VII. Konstantinos Porphyrogennetos bizánci császár „De Administrando Imperio" (röviden DAI.) címen ismert, 948 és 952 között írt műve 38. és 40. fejezetében tartotta fenn. A császár a 37. fejezetben azt is elmondja, hogy müve írása előtt 55 évvel, tehát a 893 és 897 évközben a nyolc besenyő törzs oda költözött, ahol megelőzően a magyarok laktak, akiknek tíz törzse volt: a hét türk (Τούρκοι) és a hozzájuk csatlakozott három kabar (Κάβαροι) törzs. A besenyők lakterületét pedig az Al-Duna és a Don között, tehát a DN—DO térségben jelöli meg. Amíg ő a magyarokat kiűző nyolc besenyő törzs lakhelyét egy 900 körül készült jelentés alapján írta le, Lebedia (Λεβεδία) és Atelkuzu ("Ατελκουζου) neve, mely ugyanerre a területre vonatkozik, 950 körül elbeszélt magyar hagyomány tolmácsolása révén került müvébe. Mivel pedig a császár e hagyományt eltérő formában másodszor is elbeszéli, és a közlés valóban félreérthető, Levedia és Etelköz fekvéséről a kutatók két évszázada vitatkoznak. A kérdés a Magyar Tudományos Akadémia által 1983. április 28-án rendezett konferencia előadásai nyomán kezdett tisztázódni. Ez alkalommal a vitaindító előadó (e sorok írója) és a kérdést taglalok (Benkő Loránd, Harmatta János, Király Péter és Ligeti Lajos) nem elégedtek meg Konstantinos szavainak magyarázatával és a régi vélemények ismertetésével, hanem a) a feljegyzéshez vezető információ-közvetítés módjára, b) a Konstantinos által megnevezett helyek azonosítására és c) a magyar forrásból eredő magyar helynevek tipológiájára