Századok – 1990
Tanulmányok - Györffy György: A magyar-szláv érintkezések kezdetei I/3
16 GYÖRFFY GYÖRGY fektették a fő hangsúlyt. (Tanulmányok a magyarság honfoglalás előtti történetéből. Bp. 1985. MNyTK. 172. sz.) A császár műve 38. fejezetében Levedia és Etelköz fekvését nem bizánci földrajzi ismeretek alapján határozta meg, hanem elsősorban a 948-ban Bizáncban járt magyar követség előadása nyomán, melynek vezetője a magyarok rangban harmadik méltóságviselője, a καρχας tisztet viselő Bulcsú (Βουλτζοϋς) és a honfoglaló magyarok egyik fejedelmének, Árpádnak a dédunokája, Tormás (Τερματζοΰς) volt. Levediát és Etelközt már egyikük sem ismerte, mert Bulcsú, aki 954-ben Franciaországig, 955-ben pedig Augsburgig lovagolt, 50 évnél nem lehetett idősebb, Tormás pedig még 20 éves sem volt, tehát a honfoglalás utáni Magyarországon születtek. Hallomásból ismerték a két földrajzi fogalmat, viszont bizonyára ismertek olyan 70—75 év körüli embereket, akik a magyarokat régi hazájukból elűző besenyő támadások (893—895) előtt jártak a magyarok egyik fejedelme, Levedi udvarában, és volt fogalmuk arról, hogy akkor mit neveztek Etelköznek. Ha tehát maguk nem is lehettek szemtanúk, de ismerhettek szemtanú informátorokat. Az információ közvetítését az nehezítette, hogy a magyar főemberek nem tudtak görögül, és tolmácsot kellett igénybe venniük. Tekintve, hogy a tolmács a magyar vezérek és törzsfők méltóságát a szláv βοέβοδος szóval adta vissza, nagyon valószínű, hogy a tolmács egy bolgár-török nyelven is beszélő bolgár-szláv ember — talán pap — volt. Mivel a magyar udvarban beszéltek bolgár-török nyelven, meglehet, hogy a nyelvi közvetítés útja ez volt: magyar ->bolgár-török -•bolgárszláv ->görög. A görögre tolmácsolt szöveget jegyezte fel a császár. A legalább két nyelven át közvetített tolmácsolás már a nevek alakjában is okozhatott módosulást, még inkább kell félreértés lehetőségével számolni az előadás tartalmában. így értékelendő a DAI. 38. fejezetének kezdete (Moravcsik fordításában): „A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának, méltóságánál fogva pedig . .. vajdának hívtak." (p. 171). Itt a császár által írt földrajzi közelségnek azért nincs jelentősége, mert a következőkben a császár Levedi és a kazárok szoros politikai kapcsolatáról beszél, mely a turkok ( = magyarok) régi hazájában állt fenn. A régi kapcsolat ismerete logikusan elvezet a régi szomszédság gondolatához, ez azonban nem magyar hagyomány feljegyzése, hanem a császár logikus következtetése is lehet. Ugyancsak nem származhat magyar információból a Λεβεδία országnév. A magyar nyelvben országnevet nem képeznek-ί'α képzővel; az -a végződés a szláv tolmács hozzátételéből, vagy a császár görög nyelvű országnév képzéséből eredhet. Αεβεδία földrajzi név magyar alakja Levedi kellett legyen. A magyar nyelvben azonban ismeretlen az uralkodó vagy vezér nevéből képzett területnév; ilyen csak másodlagosan keletkezett a vármegyék esetében all. századtól kezdve, amikor a király által kinevezett első comes neve rögződött a gondjaira bízott vár nevében, utóbb pedig a várról nevezték a comitatusi. A névadás folyamata ezek szerint: comes -*castrum (castellum) comitis -» comitatus. Közvetlen területelnevezés vezér nevéből a 14. századtól szláv és román lakterületen figyelhető meg, pl. Basaraba román vajda nevéből 1349-ben Basarabina
